Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - SÁRKÁNY MIHÁLY: Etnográfia, etnológia és az antropológiai perspektíva - fogalmak egy tudomány születésekor

megismerve kezdeményezte a Cári Birodalom távoli térségeinek és az ott élő népeknek, azok nyelvének a leírását, ezzel ilyen érdeklődésű tudós elmék kivételes koncentrációját híva életre, tekintet nélkül származásukra, bár többségük orosz és német volt, A gyarmatosítás igényeinek a Föld és népei megismerésében játszott óriási jelentőségét és ebben az orosz állam úttörő szerepét már Tagányi Károly is felismerte

1

4 és ezzel kijelölte a tudománytörténeti vizsgálódások egyik lehetséges irányát. Tokarjev pedig, az orosz etnográfia történetét feldolgozó müvében részletesen tárgyalja a fontos munkákat: a misszionárius Grigorij Novickij osztjákokról írott monográfiájával kezdve a sort (Kratkie opiszanie o narode osztjatszkom, 1715.),

1

5 majd Dániel Gottlieb Messerschmidt utazásával folytatva, kitérve a kérdések sokaságára, amelyet ebben a körben ténykedő tudósok vetettek fel a népek alapos megismerését illetően, különösen kiemelve Vaszilij Tatiscsev jelentőségét ebből a szempontból, akit „az orosz történeti etnográfia atyjának nevez"

1

6 - jóllehet Tatiscsev nem használta az etnográfia a szót. Az inkább a német, dán és svéd kutatók munkáira összpontosító, de az orosz kutatókkal való kooperációt hangsúlyozó Flan Vermeiden ezeknek a kutatásoknak az anyagait áttekintve bukkant rá a Völkerbeschreibung fogalomra a Szibéria kutató és a Szentpétervári Tudományos Akadémia tagja, Gerhard Friedrich Müller terjedelmes instrukciójában, amelyet „Szibéria földrajzi és történeti leírására" nézve adott utódjának, Johann Eberhard Fischernek 1740-ben. Ennek hatodik, utolsó részében merül fel a fogalom, amelyben 923 pontban foglalta össze Müller a leírandó jelenségeket, zárómondataival nemcsak az egyes népek szokásainak és hagyományainak rögzítésére, hanem - éljenek bár különböző kontinenseken - összehasonlítására buzdítva.

1

7 August Ludwig Schlözer 1761 és 1767 között Szentpéterváron dolgozott, bár néprajzi expedíciókban nem vett részt. Az északi népek történetének tanulmányozása mellett nyelvészeti stúdiumokban mélyedt el. Ebben az időszakban nem csupán ismerte a szibériai kutatások szervezésében, eredményeinek kiadásában részes Müllert, hanem annak tanársegéde is volt, sőt fél évig nála lakott 1761 1762-ben. Bőségesen adódott tehát alkalom, hogy Schlözer a Völkerbeschreibung elgondolást megismerje. Majd 1767 után német városokban élő kollégáival megossza. Vermeiden le is vonja a következtetést, hogy a Völkerbeschreibung „kétségkívül" az Ethnographie fogalmának „prototípusa" volt.

1

8 Az ethnographia/Ethnographie fogalom bevezetőinél azonban hiába keressük a tárgy definícióját. Ez csak kikövetkeztethető Schlözer írásaiból, aki az egyetemes történelem szemszögéből közelített a népek sajátosságainak leírásából keletkező ismerethalmazhoz, abban rendet kívánt vágni. A rendszerezéshez legjobbnak a nyelvi tényeket találta, ezek mentén látta a népeket osztályozhatóknak - ebben Leibnitz követője volt az 14 mára XVIII. század eleje óta hivatalból, a kellő szakerőkkel és állami támogatással megkezdték a birodalom különböző területeinek és népeinek rendszeres leírását." Tagányi 1917. 44. 15 Ennek a műnek mindenki a későbbi kiadásaira hivatkozik, Tokarev is (1966. 77.). A műnek van magyar kiadása: Novickij 1973. A fordító utószavában olvashatunk az utazás körülményeiről: Novickij 1973. 145-156. 16 Tokarev 1966. 80. 17 Vermeulen 2006. 127., Vermeulen 2008a. 212-213. A Völkerbeschreibung fogalma tovább élt Oroszországban, megjelent olyan jeles utazók műveinek cimében, mint 3. P. Falk, J. G. Georgi, P. S. Pallas, az 1770-1790 közötti évtizedekben (Vermeulen 1995. 46.). 18 Vermeulen 2008a. 216-217. 13