Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - BODÓ SÁNDOR: A magyar múzeumok gyűjtőterületének történeti kérdéseiről
természettudományi egyesület múzeumának gyűjtési kérdésében is. Az egyesület értesítése szerint gyűjtötte a város és környéke faunáját, flóráját, ásványtani és geológiai emlékeit. „De ha múzeumunk tökéletesítésén dolgozva az államsegélyt olyan állatok, illetve anyagok beszerzésére akarjuk felhasználni, melyek pl. mint a páviánok, hangyák az ismeretkörök terjesztését czélozzák, úgy nagyon kérjük a ... főfelügyelőséget, hogy ebben bennünket ne méltóztassanak gátolni..." Horváth Géza, a szakterület referense felháborodva jegyezte meg, hogy „ha az egyesület a múzeumát az egész földkerekség állatvilágára óhajtja kiterjeszteni, azt saját autonóm hatáskörben megteheti, de csak saját jövedelmeinek felhasználásával." A Főfelügyelőség levele azonban megengedőbb, s válaszuk szerint, ha már az egzotikus tárgyat megvásárolták, kivételesen eltérnek az elvtől, de „az államsegély kizárólag csak hazai, illetőleg elsősorban Pozsony megyei és környékbeli természetrajzi tárgyak beszerzésére" fordítható. 1 6 A későbbiekben törvények, ill. törvényerejű jogszabályok és minisztériumi rendeletek szabályozták a múzeumok gyűjtőterületét. Az országgyűlés 1922. évi XIX. törvénycikke, mely az Országos Magyar Gyűjteményegyetem önkormányzatáról és személyzetükről rendelkezik, 3. §-ában a Tanács hatáskörébe utal több kérdést. Köztük az 5. pontban döntési jogosítványt ad a múzeumok gyűjtési körét és gyűjtési területét illetően. Feladatuk „az intézetek gyűjtési körének megállapítása és tisztázása által biztosítani azok zavartalan, harmonikus együttműködését; gondoskodnak róla, hogy a ... múzeális anyag a megállapított gyűjtési szempontoknak megfelelő helyére kerüljön. A gyűjtési terület megállapításának és az anyag áthelyezésének kérdésében hozott határozatot a határozat keltétől számított tíz éven belül csak mindkét érdekelt intézet első tisztviselőjének együttes kívánságára lehet újra tárgyalás alá venni." 1 7 Az 1929. évi XI. törvénycikk, amely „a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdéseinek rendezéseiről" szól, kizárólag a régészet kérdésében fogalmaz meg „gyűjtőterületet". Kimondja ugyanis, hogy „a Magyar Nemzeti Múzeumnak az ország egész területén, Budapest székesfőváros múzeumainak a főváros egész területén, a többi közgyűjteménynek az (Országos Magyar Gyűjteményegyetem) Tanácsa által szabályrendeletben megállapított helyi körzeten belül" van joguk ásatásokat végezni. 1 8 Az 1934. évi VIII. törvénycikk, valamint az 1949 évi 13. törvényerejű rendelet nem tért ki a gyűjtőterületek kérdésére. Később, az 1963. évi 9. számú törvényerejű rendelet 5. §-a foglalkozott e fontos kérdéssel. Az országos múzeumokra nézve rögzíti a jogszabály, hogy „sajátos gyűjtési körükben kimagasló, országos érdekű, területileg teljességre törekvő muzeális gyűjteményt" gyarapítanak és gondoznak. 1 9 A megyei múzeumok, tájmúzeumok és helytörténeti múzeumok egy-egy meghatározott területre (megyére), illetőleg tájegységre vonatkozó muzeális anyag gyűjtésével, feldolgozásával és ismertetésével foglalkoznak. 2 0 Pontosította és kiegészítette e törvényerejű rendeletet a művelődésügyi miniszter 2/1965. (I. 8.) MM számú rendelete, 2 1 s a múzeumok e jogszabályok alapján kapták meg a változó nevű kulturális minisztériumtól működési engedélyüket, amelyben a minisztérium a gyűjtőkört és a gyűjtőterületet mindig konkrétan meghatározta. Ugyancsak a miniszter engedélyéhez 16 MOL. K 736. 26. doboz, 898. irat. 1908. XI. 9. 17 A magyar Országgyűlés 1922. évi XIX. törvénycikke. 18 A magyar Országgyűlés 1929. évi XI törvénycikk 19. §-a. 19 Kovács 1971. 16., Hámori 1984. 5. 20 Kovács 1971. 35. 21 Kovács 1971. 25-64. 132
