Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - KESZEG VILMOS: AZ új világ hőse: a mérnök

Illusztráció Papp Ferenc Viharostető c. könyvéből (1953) problémáit (munkásdiktatúra, ellenséges magyar-román nemzeti indulatok felszámolása, a munkások és parasztok egysége, a pártba vetett hit). 1949-ben zajlik le Papp Ferenc Viharostető regényének története (1953). Főszereplője a fiatal lakatosfiú, Vince Pál, aki a Bucsin-tető vágterén szerzi meg társai és felettesi elismerését, a gépek iránti ragaszkodásával, munkaszeretetével, közösségszervező tevékenységéért. Megküzd a termelést bojkottáló, a gyárba befurakodott elemekkel. Munkatársaival együtt megfogalmazott célja „közös erővel harcoljon a tervért, a termelés fokozásáért." Idős munkatársával beszélgetve születik meg benne az automatizált gyár mitikus látomása: „Olyan gyár, ahol talán nem is dolgoznak emberek, mindent gép csinál. Egy mérnök ül az asztalnál, körülötte ezerféle jelzőkészülék... A gépek dolgoznak, a mérnök figyeli a piros meg a zöld lámpákat. Mindent műszer mutat. Ha valami elakad, a műszer azonnal mutatja. A mérnök erre megnyom egy gombot..." Újításaiért a fürészgyár mérnöki egyetemre küldi. A humánus mérnök. Több sematikus történet után Papp Ferenc a mérnök humánus arcát rajzolta meg. Hőse minden figyelmével a magányosan élő szomszédasszonya felé fordul, akinek a feléledt önbizalma segít visszatalálni férjéhez (A kerítés fölött, 1963). Az áldozat. A kolozsvári regényíró, Szilágyi István parabolikus allegóriába illesztette mérnök-szereplőjét (Agancsbozót 1990). A nagyváros forgatagától megcsömörlött üzemi mérnök a hegyekbe menekül. Egy balesetet követően, titokzatos módon a sziklaoldal ég és föld közötti barlangjában berendezett kovácsmühelyben tér vissza bele az élet és az emlékezet. Deres lesz a neve, sorstársai a mitológia nagy magányos kovácsai: Héfa, Ilmár és Vulkán. A barlang világában megszűnik az idő, a világgal megszakad a kapcsolat, tiltott a kérdezés. A barlangot felügyelő személytelen, titokzatos hatalom, a Velünk Rendelkező Szándék élelemről, szénről és nyersanyagról gondoskodik. A négy barlanglakó éveken keresztül katanát, szamuráj kardot készít. Ercet olvasztanak, vasat öntenek, kovácsolnak. Mindezt magabiztosan, tanulmányaik és gyári tapasztalatuk alapján. A kész kardok a raktárba kerülnek. Amikor a lenti világból érkező élelmiszerből, szénből és nyersanyagból álló küldemény egyre nagyobb nyomorról kezd árulkodni, a Velünk Rendelkező Szándék tudomásukra hozza elvárását: kész szamurájkardokat vár. A szoros szakmai és sorstársi együttélés idillje egyszerre szertefoszlik. Az emlékezet mélyéről előhívott foszlányokból ugyanis kiderül, hogy a japán kardok edzése emberi vérrel történik. A regény egy olyan világról készült látomás, amely lassan elszigetelődik környezetétől, anakronisztikussá válik, s polgáraitól feltétlen áldozatot vár el. Megfosztja őket szabadságuktól, egyedül a szakmai önmegvalósítás önkielégítő, perspektívátlan esélyét nyújtja számukra. Az agyontervezett világ: az apokalipszis. A gépeknek a természetbe való betelepítését, az érintetlen vadon visszaszorítását a regény ellentmondásosan jeleníti meg. 112