Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - KESZEG VILMOS: AZ új világ hőse: a mérnök

górcsövei alá, köveket tör, nedveket főz, és halálos légnemeket idéz elő." A szerző kedvteléssel járul hozzá az új mitológia megteremtéséhez: Berend Iván az új idők alkimistája, démonűzője. „Tán az aranycsinálás titka égeti agyát? Tán a bölcsek kövének rémképe kínozza? Tán annak áldozza álmait, hogy a szénenyből gyémántot jegecítsen? Tán felismerhetlen mérgek pokolhatását kísértgeti? Tán a léghajózás titkán töri fejét? Vagy egyszerűen nem tesz egyebet, mint a szenvedéllyé vált tudás démonától hagyja magát ragadtatni, s kutat, kísért, búvárkodik, míg megőrül bele [...]?" A pátosszal teli kérdésre adott válasz: „Ez az ember egy nagy és az emberiséggel jóltevő titok forrását kutatja: hogyan lehet a szénbányák rémeit leküzdeni? Minő szerrel lehetne eloltani egy kigyulladt kőszénbánya tűzbe borult pokoltárnáit?" A történet két epizódjában mutatkozik meg mérnök-arca. A házában megszálló, az ördögi kísértetek elől menekülő grófnőnek bravúros kísérletet mutat be: „gyútükörbe" fogott napsugárral porrá égeti a grófnő ékszerének gyémántdarabját. A Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi és Matemaikai Osztálya Berend Ivánt levelező tagjává választotta. Székfoglaló előadását a „mikroszkopikus crustacaeákról" írta, amiket egy artézi kút ásása után, tíz éven keresztül rendszerezett. Az akadémiai közlöny publikálta tanulmányát. Előadását és közlését elismerés fogadta, többen keresték ismeretségét. A grófnő házában újabb előadást és bemutatót tart a „villanydelejvilágításról", s ezzel a „mágnes lovag" megnevezést szerzi meg magának. Rövid budapesti tartózkodása alatt helytáll a párbajban, a vadászaton, a társalgásban, a férfiak ivászatán. A történet záró epizódjában heroikus küzdelmet folytat a bányatűzzel a szomszéd bányában rekedt, tőle elpártolt bányászok életének megmentéséért. A lírai hős. Antoine de Saint-Exupéry A déli futárgép (1929) és Éjszakai repülés (1931) című regényeiben a hivatásukért rajongó pilóták, a postarepülő Jacques Bernis és Fabien humánus gondolatait, lírai világát és műszaki hiba okozta tragikus halálát rajzolta meg. Az afrikai és a patagóniai postagép pilótája misszióként teljesíti a postaszolgálatot, „bolyongó égitestben" közlekedik az égen. Az „öttonnányi érctömeg" otthona burokként veszi körül, kapcsolók és fémrudak teszik engedelmessé, otthonossá. Amíg a világ alszik, ő szeretettel vigyázza, s a világ egyik sarkából a másikba szállítja a háromezer levelet, ugyanennyi ember titkos üzenetét. A házakban kigyúló és kihunyó fények megnyugtatják, hogy a földön rend és nyugalom honol. A földi fényekre válaszolva kigyújtja saját csillagát, fényjelekkel adja hírül, hogy az égen is minden rendben van. A magasból szeretettel nézi az emberek nyüzsgését, kezük munkájának eredményét. A civilizáció diadalaként éli meg azt, hogy a tekervényes földi utak helyett az ember az égbe emelkedett utakon közlekedhet: „a repülőgép megtanított az egyenes útra", „ez az eszköz fölfedeztette velünk a föld igazi képét." A világot modelláló mérnök. Thomas Mann 1909-ben megjelent, Királyi fenség című regényében a tekintélyelvű feudális államvezetésről a szaktudás birtokában végzett államvezetésre való áttérést ábrázolja. Főszereplője Klaus Heinrich, egy kitalált nagyhercegség fő-, majd nagyhercege. A családját és személyét körüllengő rideg tisztelet elől az iskola biztosította személyes kapcsolatokba menekül. Amikor nagyhercegként rádöbben birodalma anyagi gondjaira, gazdasági tanulmányokba kezd, hogy hivatását szakszerűen teljesíthesse. Ideológiák kereszttüzében. Déry Tibor Niki című kisregényének (1955) főszereplője egy foxterrier. Első tulajdonosa egy csobánkai nyugalmazott horthysta ezredes. A kutya ráun az eseménytelen életre, s átpártol a szomszéd családhoz. Ancsa János 1898-ban született bányászcsaládban. 1919-ben a selmeci akadémián bányamérnöki oklevelet szerez. 109