Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
ÜVEGMŰVESSÉG - ÜVEGTÖRTÉNET - Verebélyi Kincső: A kis ájtatossági kép üveg alatt
2. A már említett sziluett-képeknél az arcmás fekete, a ráma fémfóliával van bevonva, amelyet az üveglap belső oldalára illesztettek. 3. A 19. század második felétől fordul elő az, hogy az üvegre előre megfestett fólia-képet illesztettek. Ez egyszerűbb technika, mint az üvegfestésnek az a módja, amikor az üveglap hátlapjára közvetlenül festik fel a képet, oly módon (vagyis megfordított képszimmetriával), hogy az majd az üveglap másik oldaláról helyesen látszódjék. 4. Az utolsó, hanyatló korszakban kész nyomatokat illesztettek hátulról az üveglapra, és ezt vették körül feketére festett rámával. Ebbe a fekete részbe karcolhattak virágmotívumokat, amelyeket megint csak hátulról fedtek le arany, ezüst vagy színes sztaniolpapírral. A következőkben itt bemutatni kívánt képek ebbe az utolsó csoportba tartoznak, és feltételezhetően a 20. század elején készültek. Ezeket a kis festett üvegképeket szintén üveghutákban állították elő tömegigények kielégítésére. A már bemutatott églomisé technika mellett néhány, egyszerű anyagokat és egyszerű fogásokat felhasználó eljárást is láthatunk a képeken: ilyen a keretezés színének a megváltoztatása, a vékony rézkeret megmintázása, és hasonlók. Ezek azonban olyan kevés különbséget eredményeznek, hogy nem alkalmasak egyes csoportok elkülönítésére. (Itt nem térünk ki azokra a képekre, amelyekre a cartouchra emlékeztető, metszett üvegkeret a jellemző.) 1 3 Mivel a kis ájtatossági képeken nincsenek a készítés helyei vagy mesterei feltüntetve, a képek pedig sokszorosított grafikák, nyomatok, ezért ezeket a képeket egyelőre nem tudjuk stíluselemek alapján műhelyhez kötni. A jobbára ovális alakú képek mérete általában 15x10 cm, ám ismerünk ettől kisebbeket és nagyobbakat is. Amint említettük, a képek közepébe fekete-fehér apró nyomatokat illesztettek, az egész üvegképet hátulról keménypapírral fedték le. Az első üveg, a második applikációkból összetevődő rétegeket, valamint a fedő papírlapot néhány milliméter széles rézkeretbe foglalták. A kép felső részén némelykor a rézkeret girlandokból képzett „koronát" kaphatott. Ugyancsak a felső részen hátulról kis akasztókat applikáltak az összefogott rétegek közé. Ritkábban fordulnak elő kör vagy négyszögletes formák, ez utóbbiak a négyszög egyik sarkára vannak állítva. (Ez a ,,káró"-alak.) A legkésőbbi korszakból ismerünk téglalap alakú képet is. Az églomisék jellegzetes fekete alapú és aranyozott mintákkal gazdagított keretezésének közepébe illesztett metszetek általában feketék. A fekete-aranyszínű keretezést felválthatják a színes - rózsaszín, világoskék - keretezések, amelybe a fémfólia helyett színes sztaniolpapírból összeállított ornamentikát applikálnak. További díszítésként a keretet drótra fűzött apró, rendszerint fehér-világoskék gyöngyökből összeállított, és cikcakk formára hajtogatott újabb keret vesz körül. A rózsaszín, a kék és a fehér színeknek tulajdoníthatunk szimbolikus - természetesen a Szűz Máriára utaló - jelentést is. A magánáhítatot szolgáló kis üvegképek nagyobb csoportjait a közepükön látható ábrázolások témái alapján lehet valamelyest áttekinteni. Mint az églomisé korábbi előfordulásánál, úgy itt is a korabeli népszerű metszetek képi világa jelenik meg. A műfajnak az egyházhoz való kötődését éppen a tematika mutatja, egyszersmind a képhasználat terjedésének szociológiai aspektusaira utalva. 13 Hoede 2006. 80
