Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
Vígh Annamária: Előszó
Előszó Vannak olyan emberek, akikkel találkozva soha nem jut eszünkbe a koruk, mert aktívak, tevékenyek, tele vannak új elképzelésekkel, tervekkel, amelyek megvalósításába bevonják kollégáikat is. Az sem ritka, hogy egy fontos ügynek szentelik az életüket. A velük folytatott beszélgetés szellemi élvezet, amely után az ember úgy érzi, pozitív energiákkal töltődött fel, valamiféle lelkesítő érzés járja át, és ő is nagy tettekre, talán a csodák megvalósítására is képes. Amikor egy kerek évforduló vagy pályamódosítás folytán mégis elérkezik a számvetés ideje, csak akkor döbbenünk rá, hogy a mindennapok alkotómunkájából szinte észrevétlenül jelentős, nagy életmű született. Ilyen ember dr. Veres László történész, néprajzkutató, muzeológus, megyei múzeumigazgató, egyetemi tanár, aki egész életét a múzeumügynek szentelte, és akinek nagy ívű életpályája példaként állhat a szakma minden képviselője előtt. Egy következetesen végigvitt pályának lehetünk tanúi, amelyet a hűség, az igényesség, a magasra állított szakmai és emberi mérce, a mindig többre, jobbra való törekvés jellemez. Dr. Veres László, sokunk kedves és szeretett Lacija nemcsak a szakmájához, a munkahelyéhez, hanem szűkebb pátriájához, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez és Miskolc városához is hű maradt. Egyetemi hallgató korában választotta a német szak helyett a néprajzot, amely mellett 35 éven át kitartott, miközben kedvenc témáján, a diósgyőri koronauradalom történetén és az üvegművészeten kívül a szakma más területeire is elkalandozott (kézművesség, nyomdászat, szőlészet-borászat, helytörténet stb). A múzeumügyet egyetlen munkahelyén, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Szervezet vezetőjeként szolgálta a segédmuzeológusi beosztástól az igazgatói posztig, illetve 1989-től párhuzamosan az egyetemi katedráig. Végezte a külső szemlélő számára láthatatlan, ám annál fontosabb és hasznosabb muzeológusi munkát, részt vett a múzeum közművelődési munkájában, amelynek akkoriban még nem tulajdonítottak olyan nagy jelentőséget, mint napjainkban, amikor jelentős kiállítás nem nyílhat meg múzeumpedagógiai terv nélkül. Kimagasló feladata volt a megyei múzeumi szervezetbe belépő vidéki múzeumok állandó kiállításainak létrehozása. 1989-től a megyei múzeumigazgatói poszton nagyon sokat tett azért, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Szervezet a sereghajtók közül az ország egyik legkiválóbbjává váljon. Ez a rendszerváltás miatt, a társadalmi-politikai-gazdasági szerkezetek teljes megváltozása következtében különösen nehéz volt. Szakmai pályája során sokszor találkozott új kihívásokkal is, többek között az informatikának a múzeumi munkába való beépülésével járó feladatokkal, a közönségkapcsolat, a múzeumi marketing új gyakorlatával. Ezt valódi értelmiségiként örömteli és nem kötelezően megoldandó kényszerfeladatnak tekintette. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Szervezet és vezetője által elért eredményeket természetesen csak egy jól szervezett és irányított szakembergárdával lehetett megvalósítani, és ez dr. Veres László emberi, ezen belül vezetői kvalitásait dicséri. Eletében meghatározó a tudomány szeretete, a szakmai továbbképzés igénye, ahol nemcsak arra törekedett, hogy ő maga érjen el tudományos fokozatokat, hanem jó vezetőként erre biztatta kollégáit is, akik közül számosan már megszerezték, vagy hamarosan megkapják a PhD fokozatot. 7
