Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
ÜVEGMŰVESSÉG - ÜVEGTÖRTÉNET - Verebélyi Kincső: A kis ájtatossági kép üveg alatt
A kis ájtatossági kép üveg alatt VEREBÉLYI KINCSŐ A magyar parasztok tárgyi világa minden időben és minden helyen összetett: egyes elemei igen különböző eredetűek. Érdekes módon bizonyos tárgycsoportok viszonylag későn kerültek a néprajztudomány érdeklődésének körébe. Ilyenek az üvegek is. Az üveggyártás, a művészi üvegek előállításának kérdéseivel technikatörténészek, ipartörténészek és művészettörténészek foglalkoztak, majd az 1980-as évektől Veres László és mások kutatásai nyomán szaporodni kezdtek a „parasztüvegekkel" foglalkozó írások. 1 Csak sokoldalú tájékozottság birtokában vállalkozhatunk az „üveg"-téma bármely részkérdésének a megválaszolására, hiszen az üvegtárgyak esetében kiváltképpen nagy jelentősége van az „alapanyag" előállítás technikai vonatkozásainak és a fogyasztás alakulásának. A sikés öblösüvegek paraszti használatbavételének sok évszázados magyarországi története lassanként részleteiben is kibontakozik előttünk, és hasonló módon, a népies üvegfestmények helye és használata a lakásbelsőkben is tisztázódik. 2 A tisztaszobák falait díszítő képek között, az ország egész területén láthattunk olyan tenyérnyi nagyságú kis szentképeket, amelyeket üveg fed és pár milliméternyi rézkeret vesz körbe. Ezek a képek jobbára kegyhelyeket ábrázolnak, amint erről felirataik is tanúskodnak. Van olyan otthon, ahol csak egyetlen darab van belőlük, de van, ahol színes szalagcsokorral felfüggesztve tucatnyi képecskét akasztottak az utcára néző ablakok feletti falon elhelyezett nagyobb szentképek alá. Ezeknek a kis képeknek, jóllehet határozottan jellemezhető tárgytípust képviselnek, ma még a pontos magyar tudományos megnevezését sem alakították ki a kutatók. 1 Az ilyen kis szentképek készítési technikájának a leírását „verre églomisé" megnevezés alatt lehet megtalálni az angol, francia, német nyelvű szakirodalomban. Némelykor az említett technikával készült képeket, magukat is „églomisé" néven emlegetik. Az üvegkészítésről szóló összefoglalások egy része azt a nézetet képviseli, hogy az említett üvegkészítési mód igen régi, számtalan változatban ismert, összefoglalóan fogalmazva az üveg hátlapjára való festés („ Hinterglasmalerei" vagy „peinture sous verre") egyik változata. Mások az üvegképkészités kezdeteit csak a reneszánsz idejére teszik. Mindenesetre vannak adatok arra, hogy ókori egyiptomi, krétai, görög előzmények után a rómaiak olyan poharakat tudtak előállítani, amelynek az aljába metszett aranyfóliát illesztettek („fondi d'oro"). A fóliákra képeket, bölcs mondások szövegeit vitték rá. Újév, születésnap vagy házasságkötés alkalmával ajándékoztak ilyen remekbe készült tárgyakat a kiválasztottnak. A Római Birodalom más területeiről is kerültek elő ilyen poharak a kereszténység első századainak idejéből. A dunaszekcsöi ásatásoknál két aranyalapú üvegpoháraljat találtak, amelyeket a korai kereszténység pannóniai megjelenéséhez kapcsol a kutatás. 1 Veres 1995.; Veres 1997.; Veres 2005. 2 Szacsvay 1996.; Brückner 2001.; Hartinger 1992. 3 Dolgozatunknak Veres László köszöntése mellett elsősorban e tárgycsoport iránti érdeklődés felkeltése a célja. Az üveg megmunkálására használt technikák pontosabb szakkifejezésekkel való bemutatására nem vállalkozhattunk. A szentkép népi használatának magyar történeti adatait még össze kell szedni, illetve az eddig feltárt adatokat újra kell a népi gyakorlat szempontjából vizsgálni. 76
