Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

ÜVEGMŰVESSÉG - ÜVEGTÖRTÉNET - Dobrossy István: Az üvegtermékek szerepe a 18-19. századi borkereskedelemben ...

kínálna lehetőséget. Az üvegek szállítása szárazföldi és vízi (tengeri) úton egyaránt történt, így az állagmegóvásnak, a légmentes lezárásnak különleges formáit ismerhették. Ami a borospalackokra vonatkozik, valószínű többféle formában, díszítéssel készülhettek. Mivel a borkereskedelem természetes formája a hordóban való szállítás volt, nemigen foglalkoztunk az üveghuták és a borkereskedelem-borkultúra kapcsolatával. Erre Veres László munkássága irányította a figyelmet. Pattaki György Vay Miklóssal kialakult kapcsolata minden bizonnyal érdekes színfoltja a termelés és értékesítés összekapcsolódásának a 18. század végén. Az egyértelmű, hogy nem egyszeri találkozásról, hanem rendszeres kereskedelmi összekapcsolódásról, érdekviszonyról van szó, ami egy nagy tekintélyű főúr, s egy hasonlóan elfogadott kereskedő között kialakult és jól működött. Pattaki hosszú éveken át a miskolci kompánia elöljárója volt, s bár a bíró megléte ellen a kereskedők tiltakoztak, valójában ő egyben a kompánia ügyes-bajos dolgainak bíróként (is) tisztelt elintézője, rendbetevöje volt. Mivel tudjuk, hogy Pattaki szeretett volna magyar nemességet szerezni, kapcsolatukat nem tarthatjuk csak szigorúan üzleti jellegűnek, szüksége volt a magyar főúr társadalmi kapcsolataira is vágyott célja eléréséhez. Az érdekek érvényesülése azt kellett volna, hogy jelentse: a gazdag és megbecsült kereskedő életének egy kiteljesedett szakaszában beilleszkedik a magyar társadalmi elitbe. Innen szemlélve, példája a be nem teljesülést mutatja, hiszen hiába volt számolatlan vagyona, háza, boltja, pincéje, kiterjedt kapcsolatai, a nemesség megszerzése, másrészt fiúutód hátrahagyása nélkül halt meg. Egykori legendásan gazdag életére, viselt dolgaira ma már csak a felesége által állíttatott márvány síremlékének töredéke emlékeztet a templom kertjében. A „másik oldalon" ismertebb a kép: a Szabolcs vármegyei eredetű, s a legrégibb családok közé tartozó Vayak leszármazottai a 18. században mint nagy műveltségű nemesi reformerek, a helytartótanács felvilágosodott tisztviselői Zemplén és Borsod vármegyékben is ismertek lettek. Szűkebb régiónkban generációkon át kötődtek Miskolchoz, leszármazottaik a 19. században, s a 20. század elején is Borsod megyei főispánok voltak. A Vay Ábrahám oldalán nyomon következő leszármazottak közül számosat Zsolcán temettek el. Az 1756-1824 között élt báró Vay Miklós a katonai ranglétrán a dandártábornokságig vitte, a civil életben pedig császári és királyi kamarás. Nagyon sokoldalú ember volt, aki számára a görög kereskedő minden bizonnyal nem jelenthetett többet, mint egy megbízható embert; a kereskedelemben és a pénzvilágban járatos, termékeit értékesítő, elvárásainak eleget tevő partnert. 74