Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

ÜVEGMŰVESSÉG - ÜVEGTÖRTÉNET - Vida Gabriella: „Fogason lévő Kristály talok és Más félék" 18. századi miskolci vagyonleltárak üveg díszedényei

„furma" volt, sajnos nem tudjuk.

4

0 Már említettem Szabó Jánosné két tálát 1790-ből, melyek „Kék festékíi"-ek voltak. Érdemes visszatekintenünk a református templomokban a borsodi egyházlátogatók által elvégzett, Takács Béla által összegyűjtött összeírásokra. Ott egy igen figyelemre méltó megjegyzést találunk: Cserépfalun 1754-ben „egy újkeresztyén kristály korsó", 1735-ben Sajóbábonyban pedig „egy virágos kristály pohár" került feljegyzésre.

4

1 Ezek szerint előfordultak színes zománcfestéssel díszített kristályüveg edények is Miskolc környékén a 18. században, valószínűleg lényegesen kisebb számban, mint az optikai díszítésűek. Ezeknek a származásáról azonban éppúgy csak feltevéseink lehetnek, mint a kinézetükről. A színes, festett üvegekről szólva mindig felmerül a habánok neve, különösen Erdély és Felső-Magyarország nyugati és északi részének üvegművessége kapcsán. Bunta Magda és Katona Imre közösen írt. az erdélyi üvegművességről szóló könyvükben hangsúlyozták, hogy az üvegeknek a zománcfestékkel való színezése és kiégetése gyakorlatilag megegyezik a habánok által készített ónmázas cserépáru díszítésének technikájával, és rendelkezésükre állt az égetéshez az a kemencetípus, melyre ehhez a művelethez szükség van.

4

2 Ezen kívül több formai hasonlóság is erősíti azt a feltételezést, hogy a habánok fajanszművessége és az erdélyi, valamint az észak-magyarországi üveggyártás és üvegdíszítés között kapcsolat volt azon kívül is, mely szerint a 18. században alapított hutákban több helyen habánok is dolgoztak. Külön figyelmet érdemel Takács Béla református templomok edényeiről írt tanulmányában a cserépfalui bejegyzés, mert az ottani edényt 1754-ben „újkeresztyén kristály korsó" néven jegyezték fel az egyházlátogatók. Nem tudni, hogy Takács Béla ezen egy tárgy alapján tekintette-e az összes úgynevezett kristályedényt habán terméknek, de tény, hogy akként nevezte meg őket és úgy vélte, borzovai (Torna megye) és szilicei (Torna megye) habán üvegek - adós maradva e megállapítás magyarázatával.

4

3 Nem lehet kétséges, hogy a miskolci összeírásokban szereplő tarka, virágos, jóféle mázú jelzőt kapott festett korsók, vagyis kancsók mind a színeikben, mint a díszítésükben hasonlítottak a habán fajansztermékekre, vagy akár azok is lehettek. Egyetlen példányt sem ismerünk közülük. A ránk maradt színes zománcfestésü, köznépi használatra szánt 18. századi üvegek szögletes palackok voltak. Zömükben pincetokok vagy kicsi pálinkásedények fül nélkül, melyeket a fogasokra nem lehetett felakasztani. Kancsó formájúakat nem népi környezetből és csak a 17. századból ismerünk. A miskolci összeírásokban szereplő festett kristályedényeket korsónak nevezik, és együtt jegyezték fel őket a fogasokon lévőkkel. Az pedig teljesen bizonyos, hogy a református egyházaknál összeírt festett üvegtárgyak nem kis űrtartalmú pálinkáspalackok lehettek. Nem tudjuk, hogy az összeírásokban említett tárgyakat hol készítették, és hogyan jutottak a miskolci szobák falára. Minden bizonnyal valamelyik habán műhelyből, vagy valamelyik felső-magyarországi hutából valók lehettek. Összefoglalásul megállapítható, hogy a várakozásokkal ellentétben a 18. század második felében Miskolcon a polgárok lakásaiból teljesen hiányzott mindenféle fajanszáru. A szegények háztartásában az ólommázas fazekastermékek töltötték be a szobadíszítő 40 B.-A.-Z. m Lt. IV. 1501/b. V. Nr. 364. 41 Takács 1977. 88-89. Idézi: Veres 2006. 129. 42 Bunta-Katona 1983. 63-65. 43 Takács 1977. 88-89. 67