Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
ÜVEGMŰVESSÉG - ÜVEGTÖRTÉNET - Vida Gabriella: „Fogason lévő Kristály talok és Más félék" 18. századi miskolci vagyonleltárak üveg díszedényei
magyarázza meg, miért. 2 9 Idősebb Pepik Márton hagyatékában 1762-ben volt „2 korsó czin fedeles", ami valószínűleg bokályszerű edény lehetett, mert nagy testű, szűk szájú korsókat nem nagyon láttak el ón tetővel. 3 0 Az összeírásokban következetesen korsónak hívták a hasábos, óntetejű edényt is, pedig annak nyilvánvalóan nem lehetett a Veres László által megadott korsó formája. Még ma is széles szájú - kupa vagy pohár alakú edényben hozza a pincér a korsó sörünket, és nem szűk szájú, kerek hasúban, pedig ma már a korsó szó alatt egyértelműen csak ezt a formát értjük. A kancsó szó viszont csupán egyetlen összeírásban fordul elő: 1779-ben egy ismeretlen mesterember hagyatékában, a szobában a bútorok után „26 ép Kristály kantso a dr. 6 Kr" szerepelt. 3 1 Nemcsak a szobabeli helyük és a számuk egyezik meg a többi, kristálykorsóként megnevezett edényével, hanem az ár is: az iccés kristálykorsók legtöbbjét ennyire becsülték akkoriban. Ebben a vagyonleltárban viszont egyáltalán nem fordul elő a korsó szó, tehát bizonyos, hogy az említett kancsók a korsók helyén vannak. Veres László valóban jól látta, bogy az általa korsónak nevezett típus nem volt kedvelt Miskolcon. O a szűk szájú, nagyméretű, lapított testű tárolóedényt kereste, és azt kellett tapasztalnia, hogy egy sem maradt olyan, ami a bükki - az ő szavaival kancsókészítő - hutákban, tehát Miskolc környékén készült volna. Bükki hutában készült kancsó viszont szép számmal maradt ránk. Többnyire gömbtestük, széles nyakuk, kiszélesedő szájuk volt, vastag lepénytalp és kérdőjel alakú fül járt hozzá. Változatos volt mind a tonnájuk, mind a díszük. „A formagazdagság mindenképpen arra utal, hogy a Bükkben levő üvegipar a boros- és vizeskancsók díszítése során alakított ki önálló formavilágot, amely lehetővé tette, hogy ezek a termékek a 18. és a 19. században egyaránt közkedveltek legyenek" - írta róluk. 3 2 Azt feltételezzük, hogy kancsó és bokály formájúak voltak azok az üvegedények, melyek korsó néven a miskolci inventáriumokban a 18. század második felében olyan nagy számmal szerepeltek. Mi lenne más annak a magyarázata, hogy az összeírásokból egyértelműen kitűnő, nagy számú típusból - a korsóból - egy sem maradt ránk, miközben több is van egy olyan fajtából - a kancsóból amely viszont a hagyatékokban szinte sehol nem bukkan fel? Ha nem így lenne, megmagyarázhatatlan lenne egyrészt az, hogy miért nem szerepelnek a viszonylag szép számmal előkerült üvegkancsók a miskolci összeírásokban, másrészt pedig, hogy honnan szerezték be és hová lett az inventáriumokban jelen lévő nagyszámú korsó, ha azokat a közeli hutákban sehol sem gyártották? Elképzelhetetlen, hogy piacra termelő üzemek a közeli nagyváros ilyen nagymérvű igényére ne reagáltak volna és nem állítottak elő olyan árut, amivel ezt a biztonságos piacot a kívánt mértékben elláthatják. Ellentmondana ennek a huták áruértékesítő gyakorlata is, mely szerint mindig a közvetlen környéküket látták el a termékeikkel. 3 3 Kevésbé egyszerű a feladat, ha az összeírásokban szereplő edények díszítését vesszük vizsgálat alá. A leltárakban a legtöbb tárgy mellett nem szerepel utalás a díszére, inkább csak az űrmértékére. Veres László kutatásai szerint Felső-Magyarország déli hutáiban, vagyis a Miskolchoz közeliekben is a 19. század elejéig csupán egyszerű, a hutaüvegek készítési technológiájából adódó optikai díszű edények készültek. Ez azt jelentette, hogy 29 B. Kovács 2001. 25. 30 Bodó 1969. 268. 31 B.-A.-Z. m Lt. IV. 1501/a. 7. köt. 483-487. 32 Veres 1986. 2003.99. 33 Veres 1986. 65
