Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
ÜVEGMŰVESSÉG - ÜVEGTÖRTÉNET - Vida Gabriella: „Fogason lévő Kristály talok és Más félék" 18. századi miskolci vagyonleltárak üveg díszedényei
Gömör-Kishont vármegye) fajanszmanufaktúrát is, aminek különleges jelentőséget ad a tény, hogy az ottani fazekasok a miskolci 1767-ben alapított fazekascéh landmajszterei voltak: a két város kerámiaművessége a 18. században a legszorosabb kapcsolatban állt egymással. Pozsony, Nyitra és Trencsén megye korábbi habán telepeinek fajanszot előállító fazekasai az egész 18. század alatt folyamatosan termeltek kis manufaktúrákban, vagy pedig fazekascéhekbe belépve, de helyben maradva. A felső-magyarországi ónmázas edények Győrön keresztül a vízi és szárazföldi utakon egyaránt eljutottak az ország legtávolabbi részeibe. Az Alföldön kelt és eddig ismertté vált korabeli hagyatéki összeírások egyértelművé teszik, hogy ott sokkal jobban kedvelték a díszített ólommázas cserepet, mint az ónmázasat. Nagy mennyiségű fajanszot nem írtak össze sehol, de ismerték ezt a terméktípust és a tehetősebbek vásároltak is belőlük. 2 A dunántúli városok polgárainak lakásaiban azonban otthonos volt az ónmázas edény a 18. század második felében, és nemcsak a nagyobb városokban, hanem a kisebbekben is, amint azokról a várostörténeti múzeumok kerámiagyűjteményeiben lévő számtalan 18. századi habán termék is tanúskodik. Nagy mennyiségű töredéket tártak fel nemrégen az eszéki ferences rend épületében is. 3 Sokszor idézett az a kolozsvári per, mely a piac védelmében az akkor már nagy vetélytársnak számító habán edényeket áruló kereskedők és a helyi fazekasok között folyt 1732-ben. 4 Erdély minden részéről, a Székelyföldről is elég nagy számban kerültek gyűjteményekbe fajanszedények. Kresz Mária térképre vitte a budapesti Néprajzi Múzeum Kerámia Gyűjteményében lévő habán és késő habán edények lelőhelyeit: Ausztriától Székelyföldig, Pécstől a Szepességig mindenhol előfordult ez a kerámia a 18. században. 5 Teljes joggal várhatnánk tehát, hogy Miskolcon ónmázas edényeket is találjunk szép számban, mint az a régió más vidékein készült összeírásokban valóban így is van 6. Takács Béla az észak-magyarországi református templomok kanonika vizitációs jegyzőkönyveiben 1665-1806 között 22 templomban talált adatot habán fajanszedényekre. 7 A negyven miskolci hagyatéki leltárból azonban mindössze egyetlenegyben bukkan fel „Ujj keresztyén hét korsó" 1762-ben, 8 az összes többiben nem. Két olyan leltár van még, mely megengedi azt a feltételezést, hogy talán fajanszáruról van szó benne, de nem bizonyos, hogy valóban azok is voltak. 9 Az egyetlen összeírás azonban, amelyben említik a habán korsókat, több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt, mert egyedül ebben szerepel külön említve „Két Pataki tál". Rajta kívül még egyetlen vagyonleltárban említik a cserépedény származási helyét: rimaszombati mázas cserép volt („Négy Szombati ittzés... és egy messzelyes") egy 2 Juhász 1989.; Juhász 1998.; Kocsis 1993.; Kocsis 1997.; Rácz 1984. 3 Horvat-Biondic 2007. 57-81. 4 Szabó T. 1971.77-79. 5 Kresz 1984. 97. 6 Bencsik 1993.; Zólyomi 1987. 498. 7 Takács 1977. 85-89. 8 Bodó 1969. 268. 9 Újlaki Szakáts János vagyonleltárában szerepel „7 Darab apró Csempe korsó" 1773-ban. 1758-ban Szántai Borbála szobájában „Hét jó féle mázú Cserép Tál került összeírásra, ami talán lehetett fajansz is. Annál is inkább, mert ugyanott még volt „Hat másféle mázú alább való materiájú Tál, Három Közönségesebb." BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Levéltár (B.-A.-Z. m Lt.) IV. 1501/a. 4. köt. 202-208.; B.-A.-Z. m LT. IV. 1501/a. 6. köt. 62. „Kysebb tál és Négy jóféle mázú Kristály korsó is." B.-A.-Z. m Lt. IV. 1501/a. 4. köt. 202-208. 60
