Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
MÚZEUMELMÉLET - Kecskeméti Tibor: A természettudományi muzeológia a Gyűjteményegyetem szervezetében
dasági hivatal alakul. A vitában Magyary Zoltán, Klebelsberg államtitkára és tanácsadója védelmébe vette a Gyűjteményegyetemet. Az a tudományos munka számára jó atmoszférát és szervezeti formát biztosított. Máris felmutatott jelentős eredményeket. A Gyüjteményegyetem kiállta a próbát, de még további javítások szükségesek. Az új javaslat szerinte „retrográd". Ugyanakkor többen, főként Gerevich Tibor „szívvel-lélekkel" üdvözölte a javaslatot. Ajavaslat jelentéktelen módosítások után a parlament elé került, s 1934. évi VIII. törvénycikk néven törvényerőre emelkedett. Ennek nyomán Hóman 1934. június 27-én levélben értesítette a Gyűjteményegyetem az ideig működő elnökét, Petrovich Eleket a Gyüjteményegyetem megszűnéséről, s a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa egyidejű megalakulásáról. A Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselőinek 1934. július 17-én kelt rangsorából kiderül, hogy az új szervezetű Országos Természettudományi Múzeumnak 26 kutatója volt, név szerint: Entz Géza, Soós Lajos, Schmidt Antal, Pongrácz Sándor, Szabó-Patay József, Szalay László, Greschik Jenő, Élűk Gyula, Dudich Endre, Bartucz Lajos, Méhes Gyula, Rotarides Mihály, Fejérváryné Láng Aranka, Wolsky Sándor, Kolosváry Gábor, Csík Lajos zoológus, Jávorka Sándor, Szepesfalvy János, Gyelnik Vilmos botanikus, Zsivny Viktor, Koch Sándor, Vendl Mária, Szalai Tibor, Kubacska András, Herrmann Margit geológus, Zombory László ásványvegyész. A Magyar Nemzeti Múzeum új szervezetében a Csillagvizsgáló Intézet négy kutatója képviselte még a természettudományokat: Tass Antal, Terkán Lajos, Lassovszky Károly és Detre László. Mit kapott a természettudományi muzeoiógia a Gyűjtemény egyetemtől s megalkotójától, Klebelsberg Kunótól? Először is kiemelt figyelmet: „...Most, hogy a kor tudománypolitikája kifejezetten természettudományi irányt vett, meg kell értenünk az idők jelét és teljes erővel fel kell karolnunk a természettudományok támogatását." 1 1 Továbbá szemléletváltozást: teret adott új irányzatoknak, többek közt báró Fejérváry Géza herpetológiai, Pongrácz Sándor rovartani evolúciós és származástani kutatásainak, interdiszciplináris kutatásoknak (Sárrét élővilága, földtana és néprajza), súlypontokatjelölt ki bizonyos kutatásoknak (Balaton élővilága), támogatott számos kisebb-nagyobb alapkutatást (főként rovartani, továbbá oligocén malakológiai, ipolytamóci gerinces őslénytani). Komplementer (kiegészítő) kutatási programokat indított el az egyetemek, múzeumok és kutatóintézetek között. Egy-egy nagyobb program részeit oda telepítette, ahol a megfelelő szakmai kompetencia és infrastruktúra rendelkezésre állt. Új raktári területeket, kiállítási teret teremtett az Állattár és az Ásvány- és Oslénytár számára (Magyar Nemzeti Múzeum tetőtér-beépítése, Állattár áttelepítése a Baross utca 13. sz. alá). Kutatóintézeteket alapított (révfülöpi Balatoni Biológiai Állomás, tihanyi Biológiai Kutatóintézet). Anyagi támogatást: több mint félmillió koronát utalt ki műszerek vásárlására, gyűjtőutakra és tudományos kiadványokra (Annales, Fauna Hungáriáé). Dinamizmust: lankadatlan erővel dolgozott, s munkatársaitól is megkívánta ezt. Kitűnő szervező volt! Menedzserszemléletet: elrendelte (1926. június 30.), hogy a publikációk tüntessék fel a támogatót, pl. „A dolgozat az Országos Természettudományi Alap támogatásával készült". Nagyra értékelte az öntevékenységet. Magasan kvalifikált tudományos elitet: kutatóként ismerte a tudományos munka belső logikáját, módszereit, lépéseit, s ennek tudatában magas követelményeket támasztott a kutatókkal szemben. Többek közt megkövetelte a megalapozott magas szintű II Klebelsberg 1990. 164. 488
