Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
MÚZEUMELMÉLET - Kecskeméti Tibor: A természettudományi muzeológia a Gyűjteményegyetem szervezetében
szekrény stb.), Tokody László ásványtani, Éhik Gyula zoológiai és Csapody Vera botanikai kutatásai. A szervezeti átállás a tudományos munka végzése terén érződött legkevésbé. A dologi ellátmány még mindig alacsony voltát, s a műszeres felszereltség elégtelenségét (az előbbiekben említett összegek csak a kutatásokhoz minimálisan szükséges műszerek beszerzését tették lehetővé) a gyűjteményanyag fokozottabb feldolgozása jól ellensúlyozta. Sót, az I. világháború után újrainduló nemzetközi kapcsolatok révén a kutatómunka intenzívebbé vált, s a publikációs tevékenység fellendült. Csak a Múzeum Annalesében 10 év alatt 28 ásvány- és kőzettani, 25 földtani és őslénytani, 15 növénytani és 102 állattam dolgozat jelent meg, többségük idegen nyelven. A magyar zoológia nemzetközi mércével mért magas színvonalának és kiterjedt szakmai kapcsolatainak köszönhetően az Állattár rendezhette meg a X. Nemzetközi Zoológiai Kongresszust. A Kongresszus a nagy tekintélyű, nemzetközileg is elismert Horváth Géza akadémikus elnökletével nyílt meg 1929. szeptember 4-én a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében. (Egyébként Horváth Géza nagy nemzetközi ismertségét főként az európai szőlőskerteket elpusztító filoxéra elleni védekezési eljárás kidolgozásával vívta ki.) Mindezekből érzékelhető, hogy a tudományos feldolgozómunka az Országos Magyar Gyűjteményegyetem szerkezeti és szemléletváltozása, de elsősorban jelentős pénzügyi támogatása nyomán érzékelhető fejlődésnek indult. Ez azonban egyelőre csak azt jelentette, hogy a természettudományos kutatások kimozdultak a stagnálásból, s a fejlődés útjára léptek. Az intenzív fejlődés csak később következett el, melynek csúcsa az Országos Természettudományi Tanács által is finanszírozott szegedi természettudományi kutatótelepen dolgozó Szent-Györgyi Albert Nobel-díja volt. A tudományos munkáénál sokkal súlyosabb és nehezebben megoldható problémák mutatkoztak a szűkebb értelemben vett muzeológiai munka terén. A múzeumok, különösen a Magyar Nemzeti Múzeum katasztrofális, a műtárgyak állagát súlyosan veszélyeztető zsúfoltságának megszüntetése azonnali intézkedéseket követelt. A tervezett új Országos Természetrajzi Múzeum felépítése, új raktárak létesítése (hatalmas beruházási összegekről van szó!), korszerű tárolóbútorok beszerzése azonban a tudományos munka finanszírozásánál nagyságrendileg nagyobb összeget igényelt. Az értékes gyűjtemények, köztük a természettudományokéi, tarthatatlan elhelyezési és raktározási problémáira 1924. április 12-én drámai hangvételű felterjesztésben hívta fel Hóman Bálint főigazgató Klebelsberg kultuszminiszter figyelmét. A sürgős jelzéssel megküldött elaborátum részletes tájékoztatást adott a gyűjtemények akkori siralmas helyzetéről, majd felvázolta az épületkérdés lehetséges megoldásait. Javasolta, hogy „a három természeti tárat egybefoglaló Természettudományi Múzeumot még ez év folyamán egy-egy meglevő és muzeális célra felhasználható állami épületben helyezzük el." Konkrét javaslata is volt: a Ludovika Akadémia épületében. Sajnos a „hadügyi kormányzatnak az épületkérdésben tanúsított merev magatartása következtében" más megoldást kellett keresni. A más megoldás a Múzeum körúti épület tetőterének beépítése volt. (Hóman javaslata csak 70 év múlva valósult meg, amikor az Ásvány- és Kőzettár 1994-ben, majd a Föld- és Oslénytár 2004ben a Pollack Mihály tervezte Magyar Nemzeti Múzeum épületéből egy másik Pollack Mihály által tervezett épületbe, a Ludoviceumba költözött.) Klebelsberg, a helyzet komolyságának és sürgető voltának megfelelően, gyorsan intézkedett. Hóman javaslatát elfogadva utasítást adott a Magyar Nemzeti Múzeum épülete tetőterének beépítésére. A terveket Jakabffy Zoltán miniszteri osztálytanácsos, a Magyar 483
