Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
MÚZEUMELMÉLET - Bodó Sándor: A „látogatóbarát" múzeum kérdéséhez (Arad, 1913)
előtt az egész intézményt az elnépszerűtlenedés veszélye fenyegeti", így újabb államsegély kiutalását kéri. 1 2 A kultúrpalota még nincs készen, de a benne nyitandó vendéglő ügyében komoly viszály támadt. Arad város tanács már 1912-ben úgy határozott, hogy a „kultúrpalotában lévő nagytermet, a nagyterem alatt lévő helyiségeknek étteremmé való alakítása után (nyerendő) éttermet és ahhoz tartozó mellékhelyiségeket (konyha, söntés, éléskamra, borpince, fáskamra, ... iroda, buffeteket, ruhatárakat és czukrászda-helyiséget) bérbeadás útján értékesíti." A város elfogadta Lőrinczy János vendéglős ajánlatát, s az étterem és a mellékhelyiségek átalakítását elrendelte. A városi közgyűlés határozata ellen a belügyminiszternél protestált Braun Gusztáv aradi vendéglős, az „Aradi vendéglősök ipartársulatának" elnöke, hivatkozva arra, hogy a városi határozat versenytárgyalásról rendelkezett. A belügyminiszter azonban elutasította a fellebbezést. 1 3 A Főfelügyelőség ismerte és véleményezte Lőrinczy vendéglős Aradnak adott javaslatát. A vendéglős 14 ezer korona évi bért kínált, de kemény feltételekkel: úgy hajlandó a bérletre, amennyiben a palota nagytermét, a büféket, a ruhatárakat és a nagyterem alatt lévő helyiségeket legalább 6 évre biztosítják. Lőrinczy a területtel szabadon rendelkezik, s Arad városa 500 széket és 100 asztalt készíttet. A vendéglős ugyanakkor vállalja, hogy „a nagyteremben főleg hangversenyeket, felolvasásokat, esetleg kisebb színdarabokat óhajt előadatni, hogy a nagytermet az úri közönségnek bálok rendezésére átengedi, hogy a színdarabok előadásánál figyelemmel lesz arra, hogy a város és az aradi nemzeti színház igazgatója között fennálló szerződésben foglaltakat meg ne sértse, ... s nem feledi, hogy a kultúrpalota komoly, művészi és tudományos hivatást teljesít, s így annak helyiségeiben mindenkor csakis művészi értékű, a jó ízlésnek megfelelő mutatványokat fog a közönség elé hozni, s holmi cabarékat, álarczos bálokat, vagy más efféle dolgokat nem fog rendezni." A tartalmi ígéretek mellett azonban a vendéglős azt is kikötötte, hogy Arad város tanácsának a nagytermet és a ruhatárat évenként csupán négy esetben - március 15-én, október 6-án, február 8-án stb. - áll jogában egy-egy napra teljesen ingyenesen használni, a kultúrpalota felügyelő bizottsága pedig minden évben 24 napon délután 3 órától 6 óráig veheti igénybe díjtalanul „URANIA-szerű mutatványos előadások megtarthatása végett". 1 4 A MKOFF Szalay Imre helyettes főfelügyelőt és Mihalik József előadót bízta meg a problémák megoldásával, akik 1912. november 11-én Aradra utaztak. Tárgyaltak a vármegye főispánjával, a város polgármesterével és a múzeumi bizottsággal a vendéglő kérdéséről, s a következő kikötésekkel jutottak megállapodásra. „Bizonyos dolog, hog egy olyan nagszabású épületben, aminő az aradi kultúrpalota, amelyben bálokat, hangversenyeket, időszaki kiállításokat, felolvasásokat és előadásokat is fognak rendezni, gondoskodni kell arról, hog a közönség az órákon át tartó szellemi élvezetek mellett ételeket és hűsítő italokat is kapjon. Ha erről gondoskodás nem fog történni, a kultúrpalota ilynemű hivatását éppenséggel nem, vag csak részben fogja tudni betölteni. ...kívánatos tehát, hog a nagszabású intézetben ilyen esetekben étterem is álljon a nagközönség rendelkezésére. S miután a kultúrpalota beosztása megengedi azt, hog annak a nagterem alatt fekvő helyiségei úg a gűjteményes osztályoktól, mint pedig a kultúrpalotában elhelyezendő minden más intézménytől - a zeneiskolától, a munkás gimnáziumtól 12 MOL K 736. 52. doboz, 333. irat. 13 MOL K 736. 49. doboz, 906. irat. 1912. XI. 9. 14 MOL K 736. 49. doboz, 906. irat. 468
