Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
EGYHÁZ- ÉS FELEKEZETTÖRTÉNET - Smid Mária Bernadett: A szájtól a szemig. A Mária-kongregációs ifjúság erkölcsi nevelése a 20. század első felében
Milyennek képzelték el akkor a korszerű kongregációs ünnepélyeket? Már az I910-es évek közepén felszólították a kongregációs költőket, hogy írjanak olyan műveket, költeményeket és egyfelvonásos színdarabokat, melyeket a vallásos ünnepélyek alkalmával elő lehet adni. így születtek meg a zászlódalok, később pedig a katolikus műkedvelő színpad nyomtatásban megjelent, előadásra szánt müvei. Ezekben igyekeznek megjeleníteni a modern hívő problémáit. Hogyan reformálta, modernizálta a társulat az egyházi ünnepeket? Mindenekelőtt abból a tényből érdemes kiindulni, hogy a még fennálló katolikus ünnepek egy része elvesztette a hívek mindennapi életét meghatározó, értelmi összefüggését, legalábbis a városi és polgárosult falvak esetében. Ugyanis számos egyházi ünnep és szokás az agroliturgikus évvel függött össze, és vidéki-paraszti társadalmat tételezett fel. Számos körmenetnek és áldásnak addig volt értelme, míg a 18. és a 19. század hagyományos agrártársadalmában játszódott le, melyben a természetben rejlő egzisztenciális gondok az élet alapvető problémái közé tartoztak. 2 4 Európában felmerült annak problémája, bogy a hívek az ünnepnapot pusztán szabadnapnak, alternatív nyugalmi időszaknak, mi több, szórakozásnak tekintették, mellőzték szakrális tartalmát. A 20. században a Mária-kongregáció egyértelműen elhatárolódik az ünnepek szórakoztató funkciójától, felrója, hogy a múltban sok „felemás" ünnep került megrendezésre, melyeknek első fele az aszkézis jegyében zajlott, a második része azonban farsangolásba, és reggelig tartó táncba fulladt. A társulat kizárólag szakrális témák, szimbólumok közvetítését tűzte ki céljául az ünnepi rendezvényeken részt vevő tömegek számára. Elsődlegesen áhítatot várnak el a hívektől az ünnepek alkalmával. A Katolikus Műkedvelő Színpad sorozatában mégis megjelentek vígjátékok, igaz, mondanivalójukat tekintve a modern társadalom visszásságait állították pellengérre. 2 5 A kongregációs ünnepélyeket a vezetők mindenekelőtt rövidnek és színvonalasnak képzelték el: legyen a közönség számára könnyen érthető és élvezhető. A kép és a hang dominanciáját állítják előtérbe. A jó ünnepélyen a híveknek csak látniuk és hallaniuk kell anélkül, hogy sokat gondolkodnának. Óva intették a prézeseket a hosszúra nyúló beszédek előadásától, a bevezető hosszát 3-6 percben, magát a beszédet pedig 30 percben maximalizálták. A legnagyobb előszeretettel megrendezésre javasolt ünnep a vizsgált korszakban a magyarországi Mária-kongregációkban december 8-a, Immaculata ünnepe volt. A javaslat meghallgatásra talált, mivel 1939-ben már annyira nagyszabásúvá vált az Immaculata megünneplése, hogy a prézesek arról panaszkodtak, hogy nehezen lehet erre a napra szónokot kapni, mert sok helyre ugyanazt a személyt hívják. Felszólították a kongregációkat, hogy számoljanak a december 8-át megelőző és az azt követő vasárnap megtartásával, február 2-ával, és egyéb Mária-ünnepekkel is. 2 6 Ajezsuiták a 20. század elején igyekeztek Mária alakjába olvasztani minden olyan erényt, melynek a katolikus egyházban nem volt kontinuus hagyománya, benne fedezték fel az Okosság, az Igazságosság, Mértékletesség és Erősség forrását. A kongregáció a Mária-ikonográfián keresztül legitimálta, szelídítette meg zárt, szigorú, hierarchikus jellegét. A Mária-erények, Mária kidolgozott alakja, és a sajtóban felbukkanó latin idézetek és jelszavak ébren tartották a protestantizmussal való szembenállást is, kifejezték a katolicizmus kontinuitását. Mindez pedig azért is fontos, mert - a belső szakirodalom ta24 Altermatt 2001. 250-251. 25 L. Szerafini é. n. 26 Prézes XXXIII. (1939. február) 3. 462
