Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
GAZDASÁGTÖRTÉNET - Csíki Tamás: Egy nagybirtok konvenciói a két világháború között - cselédbérek a gödöllői koronauradalomban
Vagy Szántai Pál 35 évnyi szolgálata alatt ostorosként, kocsisként, csőszként és tehenesgazdaként dolgozott.") A bérek szabályozása azonban a nézetkülönbségeket is felszínre hozta. A minisztériumi ügyosztály számára a '20-as években ez ökonómiai kérdésként jelenik meg, és az állami birtokok üzemesítése után a jövedelmezőség „racionális" elvének rendelődik alá. (Az olyan szándékokat pedig, akár a mezőgazdasági kamara, 3 2 akár a parlamenti ellenzék részéről, melyek a szegődményesek megélhetését a szociális vagy a politikai diskurzus részévé kívánták tenni, mereven elutasította, illetve informális módon szerelte le.) A gazdatisztek a konvenció összetételében az uradalom termelési és munkaszervezeti stabilitásának eszközét látták. Valamennyien a bérek értékének háború utáni zuhanásával, illetve a főváros közelségével érveltek, amely mobilizálja az alkalmazottakat, márpedig állandó és megbízható gazdasági munkásokat „kizárólag az itt felnőtt, megelégedett cselédek gyermekeiből nevelhetünk." (Az életpálya szabályozása tehát az egymást követő generációkra is kiterjedt.) S ezért, a cselédek elvándorlásának megakadályozására egyeztettek rendszeresen a konvencióról a környékbeli birtokosokkal, biztosították az illetményföldet (ami az élelmiszer-járandósággal együtt a cselédek fogyasztásának szabályozását is lehetővé tette), vagy kötelezték a családtagokat az uradalmon belüli munkavállalásra. A béremelés ösztönzése (és a cselédek szociális helyzetének gazdatiszti ábrázolása) azonban nem szűkíthető a munkaerő biztosítására, hanem abban — más-más hangsúllyal és eltérő eszmei alapon - az alkalmazottakról való paternalista gondoskodás szándéka is fellelhető, még ha az nem terjedt túl a „legelsőbbrendű szükségleteik", a ruházat és a megfelelő élelmezés biztosításán. Neogrády Árpád, a '20-as évek elején nyugalmazott jószágigazgató a munkaadó és munkás közötti , jó viszony ápolása" érdekében javasolja a béremelést, s nála az illetményföld a cselédi tulajdon, valamint az uradalom világa engedte önállóság elemeként jelenik meg. A fiatalabb generációhoz tartozó Kelemen Imre a birtok indusztrializációja érdekében tartja fontosnak a cselédek megbízhatóságát, s az a meggyőződése (ami a pauperizmus, illetőleg a társadalomba nem integrált csavargók és munkanélküliek 19. században létjogosultságot nyert megítélésére emlékeztet), hogy a nyomoruk enyhítése az amorális munkavégzés, s az előbb-utóbb bekövetkező törvénytelen cselekedetek megakadályozása miatt szükséges. Az említett gazdatisztek között vitéz Kováts Géza távolodik el leginkább a cselédkérdés hatalmi diskurzusától, és empátiával (már-már szenvedélyesen) mutatja be életkörülményeiket. Kétségtelen, a városi társadalmi rétegek térbeli elkülönülésétől, a szegények szegregációjától eltérően 3 3, az uradalom világában a gazdatisztek napi tapasztalataik alapján jól ismerték nem csupán a szegődményesek lakásviszonyait vagy táplálkozását, hanem életük legintimebb részleteit is, a születéstől a halálig, az „elnyűtt" csizmaszáruktól a fehérneműjükig (ezen információkra jogot is formáltak, mivel éppen Kováts írja, hogy több ízben átnézte a szegődményesek szobáját, kamráját és fiókos szekrényét). De talán csak az ö szavaiban érezhető a cselédek helyzetének a szociális-társadalmi igazságosság hiányaként értelmezése, és annak egyéni morális megítélése. 31 MOL K. 184. 5175. cs. 5. tétel. 177821/1939. 32 A cselédek mezőgazdasági bizottsági és kamarai képviseletét, önálló kúriába sorolva őket, az 1920: 18. tc. biztosította, s engedélyezett legfeljebb 4 nap szabadságot (esetleges) testületi tisztségük gyakorlására. Joggal feltételezhető azonban, hogy a kamarák tagjai és vezetői a megyei hivatalnok-apparátusból és a nagyobb birtokosokból kerültek ki. Vö. Pataky 1970. 188-189; Bódy 2008. 21. 33 Gyáni 2002. 185. 441
