Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
GAZDASÁGTÖRTÉNET - Csíki Tamás: Egy nagybirtok konvenciói a két világháború között - cselédbérek a gödöllői koronauradalomban
aluli gyermeket nevelő családok számára gyermekenként évi 1 q gabonát biztosított. 18 (Abban az esetben viszont nem járt, ha a családfőn kívül más családtagok is szegődményesként dolgoztak.) A pótlék kiegészítésére az 1930-as évek végén, a mezőgazdasági munkabér-megállapítással (a bérminimum szabályozásával) összefüggésben került sor. A földművelésügyi minisztérium 1938-ban. a „kor és a szociális gondoskodás fokozottabb követelményeire" hivatkozva rendelte el a gyermeknevelési tejpótlékot (a 3 év alatti gyermekek számára napi 2 dl, 1940-től a harmadik és a további 12 éven aluli gyermekeknek napi fél liter járt), amit azonban a gödöllői jószágigazgató vonakodott végrehajtani. A miniszternek címzett levelében a koronauradalom „nagy tejszűkére" és a vásárlók „akadályozására" hivatkozva ugyanis azt kérte, hogy a szegődményesek tejpótlék helyett kenyérgabonát kapjanak, amit a konvencióban számolnának el. Kelemen Imre, kezdeményezése támogatására, egy bizalmas levelet is írt az ügyosztály vezetőjének, Zboray Ferencnek (egykori iskolatársának és barátjának), amelyből a konvencióról alkotott véleményét és a cselédképét is megismerhetjük. „Tagadhatatlan, hogy a szegődményesek a tejjárandóság felemelését nem értékelik. Az ilyen paraszt fajtájú szegődményes ember, illetve gyermek nincs még a tej iváshoz szoktatva. Kétségtelen az is, hogy a rozsot a nagycsaládúak hiányolják, mert ahol 4-5 gyerek van, ott a gabonakonvenció nem elégséges. És ma, amikor az irányzat arra törekszik, hogy mindenkinek jusson kenyérgabona, óvatosan kell eljárnunk, nehogy a szegődményeseknek több gabonát adjunk, mint amennyire azoknak szükségük van. Többet adni később is lehet, visszavenni azonban mindig népszerűtlen és nehezen megoldható probléma." (Zboray válaszában arra kérte a jószágigazgatót, hogy a termény- és tejsegélyre vonatkozó rendelet szerint járjon el.) 1 9 A szegődményesek bérének emelése és összetételének módosítása a minisztérium és az uradalom között több ízben konfliktushoz vezetett. Ezek nem csupán a cselédkérdésről folytatott diskurzusokról és az imázsteremtés hatalmi technikáiról, hanem az életkörülményeik gazdatiszti interpretációiról is elárulnak valamit. A csupán ideiglenesen, az 1920-as évek elején néhány hónapig a birtok élén álló Neogrády Árpád az infláció kompenzálására szorgalmazta a cselédek 150%-os készpénzbér-emelését. Ezt a „munkaadó és a munkás közötti jó viszony ápolása" miatt, továbbá azért tartotta fontosnak, mivel a cselédek a terményjárandóságot háztartási szükségleteikre fordítják, ám megélhetésüket nem lehet kizárólag az illetményföld bizonytalan hozamaira alapozni. (A minisztérium az 1923-as költségvetési évre a pénzjáradékkal megegyező drágasági pótlékot engedélyezett.) 2 0 A gazdasági stabilizációt követően, az uradalom 1928-ban kezdeményezte ismét a cselédbérek emelését. Czitó Győző jószágigazgató a kerületvezető tisztviselők bizalmas jelentéseire hivatkozva ezt azzal indokolta, hogy „hasznavehetetlen és léhűtő" szegődményesekkel a gazdasági munkákat elvégezni lehetetlen. Ezért az igazgatóság a birtok „különleges helyzeténél fogva, miként a múltban, ezután is a legnagyobb körültekintéssel 18 Éppen ez a mennyiség (továbbá a 12 éven aluli harmadik és negyedik gyermeknek juttatandó fél liter tej) szerepelt Komárom megye 1937-es határozatában, amely a családi pótlék egységes megállapítását kérte a kormánytól. Nem zárható tehát ki, hogy a komáromi norma kialakításában az állami birtokok példája is szerepet kapott. Szeberthy 1940. 155-157., bővebben Csöppüs 1992. 259-283. 19 MOLK 184. 5805. es. 5. tétel. 151296/1941. 20 MOL K 184. 5805. es. 5. tétel. 151296/1941. 438
