Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Huszár Zoltán: A Dunagözhajózási Társaság története alapításától a párizsi kongresszusig (1829-1856)

A két angol vállalkozó olyan jó hírnévvel és kapcsolatokkal rendelkezhetett, hogy az alsó-ausztriai tartományfőnök, Franz Klebelsberg gróf róluk az Udvari Kamarának a következőket írta: „ ... nem kétséges, hogy Andrews és Pritchard immár más vidékeken megalapított gőzhajózási vállalkozásukat itt is még nagyobb kiterjedésben létre fogják hozni... "

6 Ismert Metternich herceg 1828. október 6-án kelt, Nádasdy gróf, kereskedelmi miniszterhez írt Andrews-t ajánló levele, amelyben az angol vállalkozó személyére vonatkozóan ugyan nem tett semmilyen észrevételt, az ügy viszont a kancellár szerint „hasznosnak és alázatosan támogatásra méltónak ítéltetik. "

1 Mindezekből is világosan látszik, hogy a Habsburg Birodalom legfelső politikai köreinek jelentős támogatásával indult a Társaság megszervezése. A hajózás megindításának előfeltétele volt a gőzhajó megépítése és a hajózási engedély megszerzése, amelyet csak a sikeres próbautat követően állítottak ki az illetékes hatóságok. Miután az angolok az ehhez szükséges tőkével nem rendelkeztek, részvénytársaság létrehozását határozták el. A társaság alaptőkéjét 100 000 frt-ban állapították meg, amely összeg lejegyzéséhez 500 db 200 frt névértékű részvényt bocsátottak ki.

8 A „gründolók" 1829. január 24-én körlevelet adtak ki Bécsben, amelyet elküldtek az uralkodóház legfőbb tagjaihoz, a Habsburg Birodalom legjelentősebb bankáraihoz, arisztokratáihoz, főhivatalnokaihoz. Ebben felhívták a címzetteket egy Dunai Hajózási Társaság megalapítására. Andrews és Pritchard öntudatosan, az ügyük sikerébe vetett biztos tudattal, nem kis határozottsággal írták levelüket.

9 „Az aláírók azzal a céllal jöttek Bécsbe, hogy a Dunán alapítsanak egy gőzhajózási társaságot. Jó okuk van azt hinni, hogy ismereteik és tapasztalataik alkalmassá teszik őket e cél megvalósítására. Nemcsak el fogják indítani a folyamatot, de tőkét is fektetnek a vállalkozásba. "

I

0 A címzettek a 19. század első felében a Habsburg Birodalom gazdasági, politikai életének különösen jelentős személyiségei voltak. A legnagyobb osztrák bankárok, nagykereskedők, tőkés vállalkozók, ügyvédek lettek a legnagyobb részvényesek, így Johann Babtist von Puthon, Johann Heinrich von Geymüller, Johann von Sinna, Benedikt David Arnstein, Bernhard Eskeles, Heinrich Pereira, Salamon Meyer Rotschild, de közöttük találjuk a birodalom legfelsőbb politikai köreinek képviselőit is. Az uralkodóház tagjai közül a trónörökös Ferdinánd főherceg, József főherceg, Magyarország nádora, a Habsburg ház oldalágából Este Ferdinánd főherceg vásárolt részvényeket. A részvényjegyzők között találjuk még Klement Metternich herceget, a mindenható államkancellárt, Franz Saurau gróf belügyminisztert, Revitzky grófot, aki a magyar udvari kancellár tisztét viselte és Sedlnitzky grófot, a legfőbb rendőrhatóság elnökét, akit „rosszhírű rendőrminiszter"-ként ismertek." A magyar arisztokrácia prominens alakjai közül ugyancsak többen jegyeztek részvényeket: Andrássy György gróf, Ambróczy István gróf, Apponyi György gróf, Batthyány Fülöp herceg, Eszterházy Pál herceg, Csáky Károly gróf, Sándor Móric gróf, Csáky Petronella grófnő, Széchenyi Károly gróf, Trautmannsdorf grófnők, Walterskirchen báró, Szirmay bárónő és a Társaság alapításától nemcsak anyagi hasznot, 6 Grössing-Funk-Sauer-Binder 1979. 21. 7 Grössing-Funk-Sauer-Binder 1979.21. 8 Jankó 1968. 25. 9 az O ismereteik és tapasztalataik ebben a dologban, azáltal, amit már más helyeken teljesítettek, megfelelően beváltak." Grössing-Funk-Sauer Binder 1979. 21. 10 Hajnal 1920. 123-124. 11 Grössing-Funk-Sauer-Binder 1979.22. 405