Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Kaján Imre: Érdekek és ellentétek - árvízvédelem és gazdálkodás

Érdekek és ellentétek - árvízvédelem és gazdálkodás KAJÁN IMRE A magyarországi igazgatástörténet és gazdaságtörténet egyaránt nyilvántartja azokat a történéseket, amelyek egy-egy többnyire felülről jövő, a remélt haladást szolgáló kezdeményezések elleni tiltakozásokról, azok ellehetetlenítéséről szólnak. Az esetek számosak és sokfélék, talán a modernizációs kezdeményezés elleni tiltakozás az egyetlen közös elemük. Tanulmányomban azt követem végig, hogyan alakult ez a kezdeményező és ellenző viszony a 18-19. században a folyószabályozás-árvízvédelem, illetve a mindkettőhöz szorosan kapcsolódó mezőgazdasági termelés „projektjei" esetében. Ez annál inkább lehet érdekes, tanulságos és aktuális, mert a manapság is tapasztalható, nagyrészt környezeti célú kezdeményezések és az általuk indukált tiltakozások hasonló jegyeket mutatnak. Ebben az esetben is igaz tehát: „nincs új a Nap alatt". A 18. század hosszú békeidőszaka tette lehetővé, hogy végre hozzákezdhessenek az „Új Magyarország" felépítéséhez. A Hungaria Nova ideája persze nem volt mindenki számára ugyanaz: mást képzelt erről a bécsi birodalmi kormányzat, mást Bél Mátyás, a polgárosodó evangélikus lelkész Pozsonyban, s megint mást a konzervatív tiszántúli birtokos nemes. Az Új Magyarország felépítésére azért volt szükség, mert a 150 éves török megszállás nem csak hatalmas pusztítást végzett, hanem meg is rekesztette a fejlődés „normális" menetét; gyors és nagy lépéseknek kellett következniük egymás után ahhoz, hogy az ország betagozódjék a hatalmas európai birodalomba, a Habsburg Császárság kötelékébe. Ezt akarták Bécsben, meghatározva az újonnan megszerzett „tartomány" (Magyarország) helyét és szerepét a birodalomban. A felvilágosult abszolutizmus racionalitása az adottságok kihasználása felé terelte a háborúkban kivérzett-eladósodott bécsi kancellária magyarországi terveit: a birodalmi kettős vámrendszer inkább a cseh és osztrák tartományok amúgy is iparosodott városainak kezdeti manufakturális fejlődését segítette, mint a magyarországit, nekünk ezen a terepen a mezőgazdasági árutermelés ,jutott". Ez kézenfekvő volt, éghajlata, természeti adottságai és hagyományai is erre predesztinálták Magyarországot (az új szerzeményi területeket), és az sem mellékes, hogy a kormányzat számára ez a törekvés volt a legolcsóbb. Ahhoz, hogy ettől az időtől (a 18. század első harmadának végétől, vagy Mária Terézia uralkodásától) kezdve vizsgált időszak történéseit megértsük, fontos megvizsgálnunk, milyen természeti állapotot „örökölt" a korszak társadalma a magyar reneszánsz óta folyamatos háborúk sújtotta elődeitől, miben kellett élnie, gazdálkodnia a kor - rendszerint új - birtokosainak. Az országra „osztott" mezőgazdasági „szerep" miatt persze leginkább a volt török hódoltsági terület folyóvölgyi térségeire gondolunk itt, amelynek döntő része a mai Dunántúl és az Alföld, utóbbin pedig a Duna és Tisza (beleértve mellékfolyóik) völgyére. 394