Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
GAZDASÁGTÖRTÉNET - Viga Gyula: Történeti-néprajzi szempontok a Felföld gabonaforgalmához
újvilági kultúrnövény, a 18. században fokozatosan tért hódító kukorica, s különösen az 1780-as években gyorsan terjedő burgonya nélkül - a 19. század végén több mint ötödét tette ki a termőterülete Árva, Liptó és Szepes, de több mint tizedét Trencsén, Sáros és Zólyom vármegyék szántóterületének is - a Felföld északi sávjának népélelmezése nehezen volt biztosítható a sík vidék parasztjainak élelmiszer-feleslege nélkül. 1 9 Bizonyos, hogy a kenyérgabona feleslegének és hiányának kiegyenlítése, pontosabban szélsőséges különbségeinek csökkentése ebbéli jelentőségének megfelelő helyet foglalt el mind az eltérő adottságú régiók népességének létformájában, munkakultúrájában, mind a régiók közötti kapcsolatokban. Vélhetően meghajtója volt ez a fajta igény a kereskedelem és a szállítás fejlődésének, s bizonyára kihatott a gabonafélék termesztésének és fogyasztásának egész tradíciójára is. Az 1828. évi összeírás részletező adatsorai alapján Bácskai Vera és Nagy Lajos a gabonatermelésnek három nagy körzetét különítette el régiónkban, ami nem csupán a mezőgazdaság ezen ágának térbeli kiterjedését körvonalazza, hanem a kenyérgabonához való hozzáférés különböző lehetőségeit is. A kenyérgabonából (jellemzően búza és rozs) a magyar Alföld felől a Felföld északi tájai felé haladva csökkent az egy főre jutó termésmennyiség: amíg az Alföld északi peremterületein 4-5 q, addig jószerével az egész északkeleti Felföldön 0,5 q-nál is kevesebb volt. A Felföld délebbi területein (Mátraerdő) - beleértve az Alföldre nyíló medencéket is - lényegében csak az önellátást biztosította a gabonaföldek hozama, a Felföld zöme viszont behozatalra szorult. A vizsgált térségben csupán Pest és Nógrád rendelkezett némi gabonafelesleggel, Heves és Borsod egészében, Abaúj és Zemplén pedig részben önellátó volt, a Felföld északról érintkező sávjában pedig Bars vármegye egy része termelt némi gabonafelesleget. Bars másik része, Gömör déli területe és a Szepesség egy része pedig önellátó volt. Behozatalra szorult Gömör, Abaúj és Szepes északi tája, valamint az Északi-Felföld összes vármegyéje. 2 0 A gabonafélék termesztésének területi különbsége később sem változott, s-a modernizálódó szállítási lehetőségeket is bevonva - részleteiben fenntartotta a kereskedelem hagyományos formáit az első világháborút követő határmegvonásig a 19. század utolsó harmadában növekvő búzatermelés és az erősödő belső piac is. 2 1 A 20. század gyakorlatilag felszámolta a hagyományos csereformákat a gabonakereskedelemben is, ami azonban már a társadalmi munkamegosztás, a szállítás és az ellátás modernizációja révén valósult meg, olykor bonyolult összefüggésben a paraszti társadalom változásával. A történeti-néprajzi adatok számbavételével a gabonakereskedelemnek hármas osztású, zonális szerkezetét rajzoltam meg, amelyek között két vásárvonal teremtett kapcsolatot. A szervezett árucsere alkalmait (Pest, Vác, Gyöngyös, Eger, Miskolc, TokajHegyalja, ill. Losonc, Rozsnyó, Mecenzéf, Kassa vásárait és gabonapiacait) az érintkező nagytájak fuvarosainak - azt kiegészítő - közvetlen cseréje tette teljessé. A vásárok és piacok több tájról fogadtak gabonát, az egyes történeti kistájak is több irányban közvetítették azt. 2 2 Nem volt ritkaság, hogy a gabona többszöri adásvétellel jutott el a rendel19 Vö. Frisnyák 1998. 368-372. 20 Bácskai-Nagy 1984. 266-270. Összegzően lásd még: Mendöl 1940. 58-59. 21 Amíg Jász-Nagykun-Szolnok megyében 46%, Borsod megyében pedig 40% volt a búza vetésterületének aránya, addig a peremterületeken, pl. Liptó, Szepes, Turóc, Trencsén vármegyében a 10%-ot sem érte el. Az 1870-es évektől az 1910-es évekig a búza vetésterületének aránya országosan 27%-ról 31%-ra növekedett, a termelés viszont 2,5-szörösére nőtt (16,5-ről 40-41 millió métermázsa volt évi átlagban). Összegzően: Frisnyák 1990. 128-129. 22 Összegzően: Viga 1990. 94-96. 388
