Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
MEDIEVISZTIKA - Dénes György: III. Béla király végrendelete - Aliz antiochiai hercegnő Torna birtokosa
az Évkönyv írói 1199-ben is jól értesültek voltak afelől, hogy Magyarországon Imre király és András herceg között a viszály már fegyveres összecsapássá fajult, nyilván ugyanilyen jól értesültek voltak Béla király három évvel korábbi végrendelkezését illetően is. Az Évkönyvben írtakat tehát hitelesnek tekinthetjük, ezért e - történelmünk szempontjából rendkívül fontos - néhány sort eredeti formájában latinul idézem: „Bela rex Ungariae vita decedens duos reliquit filios, Hammeradum et Andreám. Quorum priori regnum dedit et filiam principis Antyochiae, alteri quedam castella et predia magna, atque ad peregrinationem Hierosoliniitanam, quam ipse voverat, peragendum infinitam pecuniam." Magyarul: „Béla, Magyarország királya elhunyván két fiát hagyta maga után, Imrét és Andrást. Közülük az elsőre a királyságot hagyta és Antiochia fejedelmének leányát, a másikra bizonyos várakat meg nagybirtokokat és Jeruzsálembe való zarándoklásra - amelyet ő maga fogadott meg - végtelen sok pénzt hagyott." 2 5 Én ezt úgy értelmezem, hogy végrendeletében nemcsak trónjáról és vagyonáról rendelkezett, hanem két olyan fogadalmáról is, amelyeket életében nem sikerült beváltania. Mindkét fiára jelentős vagyont hagyományozott, de mindkettőjükre hagyott egy-egy kötelezettséget is, éspedig a két be nem váltott fogadalmának teljesítését. Imre megkapta a királyságot, amellyel vele jártak a királyt megillető jövedelmek, de mellé hagyott rá apja egy kötelezettséget is, amelyet ő haldokló feleségének megfogadott, hogy a királyné húgáról, az antiochiai fejedelem leányáról, Alizról, és annak jövőjéről gondoskodik. Andrásra hatalmas vagyont hagyott, várakat, nagybirtokokat, kincseket és rengeteg pénzt, azzal a kötelezettséggel, hogy ez utóbbiakat fordítsa egy még általa vállalt keresztes hadjárat megvalósítására. A két herceg meg is fogadta atyjának, hogy teljesítik végső akaratát. Imre, miután az ország királya lett, becsülettel teljesítette is, amit apjának megfogadott. Adománylevélben kötelezte el magát, hogy édesanyja húga, Aliz antiochiai hercegleány számára évi 400 márka járadékot juttat, valamint ugyancsak évente - nyilván rangjához illő - ruhákat meg minden egyebet biztosít, és mindezek fölött, bizonyára azért is, hogy a hercegnőt partiképessé tegye, hatalmas földbirtokot adományozott neki, a tornai királyi uradalmat, a benne lévő falvakkal és szolgacsaládokkal együtt. Imre eredeti adománylevele ugyan nem maradt fenn, de az abban foglalt királyi adományokat, Aliz kérésére, III. Ince pápa, 1198-ban kelt bullájában felsorolta és megerősítette, szerencsére e pápai oklevél szövege az észak-itáliai Este levéltárában fennmaradt. A hercegnő jövőjét azonban csak egy rangjának megfelelő házasság biztosíthatta. Imre király erről is gondoskodott, és 1204-ben őt egy észak-itáliai fejedelemhez, a megözvegyült VI. Azzo estei őrgrófhoz adta feleségül, illő hozománnyal. 2 6 András herceg viszont nem sietett apjának tett fogadalmát teljesíteni és keresztes hadjáratot vezetni a Szentföldre, hanem a tőle erre a célra örökölt hatalmas vagyont arra fordította, hogy sereget gyűjtve igyekezzék bátyját fegyveres erővel letaszítani a trónról, és a királyi hatalmat megszerezni magának. Erről adott hírt a már idézett Annales. Bár a pápa Andrást már 1198-ban erélyesen felszólította, hogy atyjának tett fogadalmát váltsa be, és induljon el a Szentföldre, mert különben kiközösítés alá esik, s akkor sem lehet Imre király utódjává, ha az örökös nélkül halna meg. 2 7 Fogadalmát András végül több mint 20 évi halogatás után, 1217-18-ban valósította meg, katonai szempontból ered25 KölniÉvk. 1861. 808; Kristó-Makk 1981. 112. 26 Muratori 1717. 378-379; Nyáry 1868; Dénes 1983. 33-34. 27 Benda 1981. 124. 340
