Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

MEDIEVISZTIKA - Havassy Péter: Borsod vármegye 14-15. századi nádori közgyűlései

zésére.

1

3 (Ezért foglalkozunk dolgozatunkban csak az Anjou-kortól, főleg Lajos uralkodásának kezdetétől megfigyelhető főbb jelenségekkel.) A nádor a király megbízásából, az uralkodó mandátuma alapján hirdette meg a gyűléseket. Hatásköre azonban csak a szűkebben vett anyaországra korlátozódott, mivel saját területén az erdélyi vajda, a horvát-szlavón bán és a macsói bán tartotta a congregatiókat. Azonban még így is előfordult, hogy a nádor nem volt képes egyedül ellátni feladatát, ezért a király sokszor az országbírót, ritkábban a tárnokmestert vagy más udvari méltóságot, sőt az illető megye ispánját bízta meg,

1

4 így 1409-ben Rozgonyi Simon, 1429-ben Pálóci Mátyus, 1466-ban pedig Pálóci László országbírákat, 1409-ben Rozgonyi mellett még Pálóci Mátyus borsodi ispánt is. Sok esetben az alnádor is helyettesítette urát, így pl. 1351-ben ttöb esetben Poki Dezső alnádor Zsámboki Miklóst (lásd később a közgyűlések felsorolását). A királyi parancs vétele után a nádor útitervet készített, majd értesítette a vármegyéket, hogy gondoskodjanak a közgyűlés összehívásáról, s közhírré tételéről. A kihirdetés szokásszerű vásári kikiáltás formájában történt meg, így pl. 1437-ben egy kikiáltás sorrendje Borsod vármegyében az alábbi volt: szeptember 16-án Rudabánya városban, másnap Szendrőn, szeptember 19-én pedig Edelény faluban.

1

5 Zsigmond korában már egyre gyakrabban a király nemcsak a nádornak adott parancsot, hanem az illető megye hatóságát is értesítette a közgyűlés megtartásáról. Károly Róbert idején előfordult, hogy 5-7 vármegye részére összevontan tartott közgyűlést a nádor.

1

6 Mivel Nagy Lajos uralkodásának kezdetén megszűnt a palatínus vidéki kúriai bíráskodása, így több időt fordíthatott a congregatiók celebrálására, mely lehetővé tette, hogy egy, illetőleg két szomszédos vármegye számára tartson gyűlést. A korban állandó „párok" alakultak ki, elsősorban az ország északi és keleti részén, így egy-két kivételtől eltekintve közösen ülésezett Hont és Nógrád, Nyitra és Trencsén, Gömör és Torna, Abaúj és Sáros, Zemplén és Ung, Szabolcs és Berek, Szatmár és Ugocsa, Bihar és Kraszna, Pest és Pilis, Pozsony és Moson, Győr és Komárom.

1

7 Eddig ismert adataink szerint Borsod megye háromszor Tornával, kétszer Hevessel és egyszer Gömörrel együtt tartotta nádori közgyűléseit (lásd később a közgyűlések felsorolását). A nádori közgyűlések elsődleges célja a gonosztevők, a közbüntettesek (publici malefactores) felkutatása, üldözése, s végül kiirtása volt. Ezek nevét a nádor, a gyűlés résztvevőinek közfelkiáltásából tudta meg, mely azonban a 14. század közepén eltűnt. Istványi Géza szerint 1358-ban Nógrád és Hont vármegyék gyűlésén találkozunk utoljára a jelenlévők együttes tanúbizonyságával.

1

8 A közfelkiáltás szerepét a megyei hatóság vette át, mely a nádor megérkezése előtt, vagy a közgyűlés első napjaiban - az esküdtekkel kiegészülve - elkészítette a gonosztevők registrumát. A kézhez kapott jegyzéket a nádor felolvasta, majd megállapította távolmaradásukat (érthető módon a gonosztevők a gyűlésen nem jelentek meg, mert minden bizonnyal rögtön a hóhér elé kerültek volna), s levelesítette (proscribálta) őket. Az elmarasztalt személyt bárki elfoghatta, kivégezhette, vagy a megye hatóságának átadhatta, ugyanakkor rejtegetésükért, a bűnözők 13 Török 1907. 26. 14 Hajnik 1899. 67-68. 15 Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltár, Budapest (DL) 13089. 16 Hajnik 1899. 68. 17 Gábor 1908. 127-139. 18 Istványi 1939. 79. 329