Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

MEDIEVISZTIKA - Tóth Péter: Adatok az egri püspökség késő középkori egyházi topográfiájához

1524. február 4-én kelt leveléből ugyanis kiderül, hogy követségbe küldte VII. Kelemen pápához Brodarics Istvánt és Francesco Marsupinót. Talán ennek a követségnek az alkalmát használhatták ki a felszentelésre váró személyek, hiszen a nagy tömeg nagyobb biztonságot is jelentett a hosszú és veszedelmekkel teli utazás alatt. Tárgyam szempontjából azonban most elsősorban nem ezek a kérdések a fontosak, hanem az a tény, hogy a bejegyzések számos személy- és helynevet, illetve sok plébánia, oltár és kápolna titulusát őrizték meg. Egyedülálló forrásai tehát a késő középkori magyarországi egyháztörténetnek, különösen pedig az egyházi topográfiának. Pontosabban azok lennének, ha a helynevek azonosítása sikerrel járna. Ami ugyanis a neveket illeti, nem egyszerű a kutató dolga.

8 A vizsgált supplicatiós kötetekre rendkívül jellemző az írnokok által nem ismert nyelvek neveinek a gondatlan írása: olykor nem is írták a betűket, hanem szinte rajzolták azokat - pontosabban, amit láttak vagy inkább látni véltek. Ennek a gondatlanságnak elsősorban a magyar és a lengyel nevek estek áldozatul, de olykor az angol és német nevek is. így a személy- és helynevek olvasata nagyon sok esetben kétséges, sőt gyakorlatilag lehetetlen, és ennek következtében a helyek azonosítása sem mindig lehetséges. E nehézségek ellenére célszerűnek látszik a kérvényekből a vonatkozó bejegyzések közreadása, hiszen egyrészt a biztos azonosítások is jelentősen megnövelik az ismereteinket főleg a kápolnák és oltárok vonatkozásában, másrészt a közreadás az eddig azonosíthatatlan vagy bizonytalanul azonosítható települések esetében is elősegítheti a sikert. Ennek érdekében azoknak a szövegeknek a másolatát is közlöm, amelyekben a pontosan el nem olvasott nevű vagy nem azonosított települések szerepelnek. A szövegek sorrendje a supplicatiók jóváhagyásának az időrendjét követi, ami nem feltétlenül egyezik meg a kérvénykötetekbe való bemásolásuk időrendjével. Az egyes bejegyzések után az azonosításra vonatkozó észrevételeimet közlöm. S most következzenek a bejegyzések. 1524. január 2. (1797. vol. 162r.fol.) 1. Johannes Zachal acolitus Strigonensis diocesis perpetuus altarista ad altare Sancti Nicholai in parochia Sanctae Mariae loci de Patha Agriensis diocesis. Ma Gyöngyöspata Heves megyében, a patai főesperesség központja. A plébánia középkori titulusa ismert,

9 a benne alapított Szent Miklós-oltárról azonban nincs tudomásunk máshonnét. a kereszténység fővárosából az 1523-ik évvel egyszerre elmaradnak". Lásd MVH. 1/5. kötet. Bevezetés, XIII. és XXVI. A supplicatiók azonban nem ezt mutatják. 7 Artner 2004. 131. sz. 166-168. A követség alig több mint három hét után meg is érkezett: Brodarics István ugyanis február 29-én már Rómából írt levelet Ferdinánd főhercegnek (Magyar Országos Levéltár, Df. 276 068. sz.) Lásd még Kubinyi 1999. 8 Nincs ez másképpen az 1330-as évek nevezetes pápai tizedjegyzékek kiadásával kapcsolatban sem. Amint Fejérpataky László írja, „a helynevek legnagyobb része az idegen nyelvű másoló előtt érthetetlen volt. ...A sokszoros lemásolás olyanok által, kik nyelvünkben teljesen járatlanok voltak, okozta a tizedlajstrom helyneveinek romlott alakját, mely azok számára, kik commentálásra vállalkoznak, elég okot ád a fejtörésre." Lásd MVH. 1/1. kötet. Bevezetés, XLIV-LXV. 9 Mező 2003. 424., Kovács 1987. 55. 316