Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
IKONOGRÁFIA - Gyulai Éva: Vinum acuit ingenium - A hordón ülő Bacchus ikonográfiája a 16-17. századi emblémákon
I. UMBVCI De ohliHionc &JfiruUDaccho die At.t. Odi racmorcm compotorcm. compotorem-mcmdássa\ is. Ezt azokra értik, írja, akik a baráti lakomákon elhangzottakat, az ajtón kilépve, azonnal elfelejtik, de azok ellen is szólhat, akik a lakomákon mértéktelen ivásra késztetik a vendégeket; mások szerint azonban mindannak a jótékony elfelejtésére utal, ami az ivászatokon elhangzott vagy megtörtént. A régiek mesélik, mondja Manuzio, hogy akik egyszerre áldozták a husángot, vagyis a Bacchus-menetekben hordozott hosszú szárú növényt és felejtésüket Bacchusnak, ezzel egyrészt el akarták törölni annak emlékét, milyen kihágást követtek el a lakomán, másrészt csak olyan enyhe büntetést kívántak érte, amilyen a gyermekeknél a körmös. A spártaiak a vendéget már az ajtóban azzal fogadták, hogy ami a lakomán elhangzik, az nem kerülhet ki a házból. Plutarchos szerint régen Bacchust a Felejtés (vagyis Léthé) fiaként ábrázolták a művészetben, de szerinte inkább az apjának kellene mondani, mert a mértéktelen borivás még az öregkor előtt megfosztja az embert emlékezőképességétől. 2 Odi ßmpof.j memorcm, dubix fimnl Litis : tum cilices "volo , Tcrbujite (then, Jjidos aiijue iocos nine pcfloru candid*. Kiccho reclc igjtur ~i>ctcrts FernUm dicant , Oblitumjnc cor, vt penttusftlc.vit,/uos xAiit l.cfi focus Ieitiscr modo pununt. 5. kép. Sambucus emblémája. 1564 26 Miaái fiva/iova avpicóttj. Odi memorem compotorem. In eos, qui quae inter amicos el interpocula dicuntur liberius, foras eliminant. Lucianus in Lapithis, ex poeta quopiam cilat Martialis: Mtow fivápova ov/nrorav, Procille. locatur enim poeta in Procillum quempiam, qui inter pocula iussus postridie caenatum venire, venit serio perinde quasi quae inter vina dicuntur, pondus habere debeanl. Huius proverbii meminit Plutarchus in Symposiacorum primo statim problemate, ubi quaerit, num conveniat in conviviis philosophari. Putat autem dictum adversus eos, qui praeter modum instant, et urgent in conviviis, ad bibendum impeUentes, exigentesque praescriptum poculi modum. Solent enim nonnulli, non admodum avidi bibendi. sic effugere. ut interiectis sermonibus convivas in oblivionem avocent. Deinde, si quis forte memor exigal. mentiuntur iam ebibisse sese. [...] Aliis magis videtur, ut proverbium admoneat 'apvqoiav, hoc est, oblivionem omnium, quae in conviviis vel fiunt, vel dicuntur. Id enim testatum esse et maiorum fabulis, qui Baccho simul et ferulam et oblivionem consecrarint, nimirum hoc innuentes, non oportere meminisse, si quid in convivio peccatum sit, aut certe levem admodum, ac puerilem reprehensionem sufficere. Nam ferula pueros caedi solitos, vel Iuvenalis indicat: Et nos ergo manum ferulae subduximus. Idem Plutarchus alias eodem in opere narrat, Lacedaemoniis 295
