Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
IKONOGRÁFIA - Voigt Vilmos: Renard nyomai Magyarországon?
Több, a Rókaregény szövegében ismert jelenet áll ezek hátterében. A „branche" XVII: 15071-15468 soraiban arról esik szó, 2 8 hogy Renard zarándoköltözetben beférkőzik a pap majorsági udvarába, zsákmányt szerezni. A „branche XI: 14167-12932" szerint Renard és Tibert, a macska, papi ornátusban egy templomban vesperást énekelnek, majd megeszik az oltáron található sajtot. A legismertebb a „béke az állatok között" történet („branche" Illa: 4459^)592 sorok), amelyben a róka hírül adja, hogy békesség született az állatok között, nem kell többé egymástól félniök. Általában a kakas kétkedik, olvasni szeretné a dokumentumot. Azonban a távolból vadászkutyák közelednek, a róka elmenekül, mivel „a kutyák még nem értesültek a békeokmányról". (Ez a történet a nemzetközi népmese-típuskatalógusban ATU 62 számon van nyilvántartva. Egyébként előzménye már az ókori állatmesében is meg van fogalmazva.) Vagyis a Renard-történetek általában ismert szövegei nyomán sokféle „kép" készülhetett már egyetlen országban is, még inkább pedig a több országon keresztül működő fazekasok kezén. Természetesen a magyarországi példák közül igazában csak a besztercebányai csempét hozhatnánk kapcsolatba a Renard-ikonográfiával. Ám a kutatók lupus predicans értelmezése is azt jelzi, hogy ilyen közvetlen hatásra ők sem gondoltak. A habán ábrázolások már időrendben sem tekinthetők a Renard-hagyomány közvetlen folytatódásának, itt már a német reformáció irodalma volt a forrás. Befejezésként azt mondhatom, hogy érdemes lenne néhány további területen is szétnézni. Erre most nem volt időm. És a további példák is igen kacskaringós művelődéstörténeti folyamatokat tükröznek. Dolgozatomban azt próbáltam bemutatni, hogy érdemes a felmerülő ötleteket nyomon követni, megrostálni, megvitatni, majd végül „higgadt" véleményt formálni. Ebben dolgozatom jól kapcsolódik az ünnepelt, Veres László munkásságához, amellyel még az iparművészeti és művészettörténeti adatok bevonásában is egyezik, különös tekintettel a kerámiára. Azt hiszem, jó helyre került ez ünnepi kötetben. Ami pedig a cím végén látható kérdőjelet illeti - ez sem meglepő. Sem vallon- magyar, sem más úton nem jutott el hozzánk a középkorban a „renardi" kultúra. Ami valahogyan mégis ide kapcsolható, késői és áttételes átvétel. Egyébként ez sem baj, hiszen cseh, morva, sziléziai, ausztriai stb. területeken sem találtak eddig középkori Renardnyomokat. Viszont a komparatív filológiából és művelődéstörténetből jól tudjuk, hogy a „közvetlen kapcsolatok hiánya" ugyanolyan tény, mint megléte. És ezek bemutatása - mint fentebb is - azért ugyancsak sok tanulságot eredményezhet. Renard in Hungary? The Renard Cycle, embodying a scathing critique of feudal society, evolved from the compilation of various animal fables in Walloon, Flanders and the Rhine region during the 12th-13th centuries. The main character was Renard, a cunning fox. Illustrations to the stories soon appeared. Their popularity has survived to this very day, although with varying intensity. The stories reached Hungarian children's literature in the 20th century. The Société Internationale Renardienne , an international scholarly society dedicated to research on this rich tradition, has been active since 1975. However, little attention has been paid 28 A hivatkozások a francia kiadások gyakorlatát követik. 285
