Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

IKONOGRÁFIA - Voigt Vilmos: Renard nyomai Magyarországon?

adatolni, ám valamilyen formában már korábban is ismertek lehettek nálunk is az ilyen elgondolások, illusztrációk, sőt bizonyos elbeszélések is. Köztudott, hogy a magyar népmeséket voltaképpen a 19. század első felétől kezdve gyűjtötték. A Kovács Ágnes szerkesztette Magyar népmesekatalógus először 1958-ban, majd bővített kiadásban, 1987-ben tette közzé a magyar állatmesék típusainak jegyzékét. Ezekben azonban nincs olyan adat, amely arra utalna, hogy régi, közvetlenül a Renardushagyományból származó szöveget találtak volna.

6 Noha az eredeti Renard-szövegeket korábban még a középkori irodalom történészei is a szóbeli mesekincsből származtatták, később viszont már teljesen „könyveposznak" minősítették - az utóbbi évtizedekben a folklórkutatók ismét ki szokták emelni a középkori szövegek folklorisztikai kapcsolatait is.

7 Ehhez képest azonban a Renard-szövegek későbbi kiadásainak elterjedése és hatása ismét más kutatási területet alkot.

8 Ami a középkori magyarországi epikai témákat illeti, az utóbbi néhány évtizedben sikerült kimutatni, hogy, noha ilyen szövegek nem maradtak ránk, bizonyára ismerték nálunk is a Trója-történeteket, a Nagy Sándorról szóló történeteket, valamint a francia epika (a chanson degeste) szereplőit. Hadrovics László, Vajay Szabolcs eredményeit elfogadva, bírálva és továbbfejlesztve Kurcz Ágnes és Korompay Klára foglalkozott e kérdéskörrel.

9 Külön érdekessége van annak a ténynek, hogy a középkori Magyarországon ilyen epikumokra mutató valódi személynevekről vannak adataink. Ma úgy látjuk, legalább 4 magyar személynév a trójai történethez, 4 név a Roland-történethez, 3 a Trisztán-történethez kapcsolható. Ezek elterjedtségét azonban különféle módon lehet magyarázni. Legritkábban a közvetlen névátvételre gondoltak. Minthogy a magyar királyok rokonságának széles európai háttere volt, szinte akárhonnan hozhattak magukkal ilyen névadási gyakorlatot a magyar földre kerülő „hospesek" - anélkül, hogy magát a személynevet tartalmazó eredeti történetet ismerték volna. Persze, akár ismerhették is! Felbukkant az az ötlet is, hogy a „francia" nevek esetében számoljunk a magyarországi vallonok jelenlétével, közvetítő hatásával. Igaz, ezt sem olyan egyszerű bizonyítani. Ebben az összefüggésben fontos tény. hogy eddig nem találtak egyetlen, Renardtörténetre utaló magyarországi nevet sem. Azonban ez sem olyan egyszerűen „negatív" 6 Azt, hogy e kérdés eldöntése nem könnyű, hamar igazolhatjuk. Az új nemzetközi mesekatalógus, Uther, Hans-Jörg: The Types of Internationa

I Folktales. A Classification and Bibliography. Helsinki, 2004. Academia Scientiarum Fennica (FFC 284.) körülbelül 300 nemzetközi állatmese-típusszámot (ezen kívül további altípusokat) különböztet meg. Ezek közül a következő típusoknál említi, hogy ezek a Renard-szövegekhez kapcsolhatók: 1, 2, 6, 15, 31, 32, 35A, 36, 38, 40A*, 44, 47B, 50, 51, 53, 55, 56A, 56B, 57, 59, 61, 62, 65, 77*, 122K, 154. Ez összesen 66 mesetípus. Néhány további esetben a Renard-szövegeknél valamivel régibb Ysengrimus már használta a mesetípust. A nemzetközi állatmesetípusok 10%-a igen jelentős arány! Még érdekesebb, ha tudjuk, e szövegek 90%-a az állatmeséknek már Antti Aarne által külön vett, „Az okos állat, róka, és más állat" névvel illetett csoportjához tartozik. Ez pedig a fentebb már említett „északi állatmeseciklus" megoldásait tartalmazza. Úgyhogy azt jobban értjük, hogy a Renard-szövegek összeszerkesztői egy gazdag, meglevő hagyományból merítettek, mint azt, hogy ez új szövegek milyen úton, mikor, és milyen messzire juthattak el. 7 Erről beszámol Smith, Richard E.: Type-Index and Motif-Index of the Roman De Renard. Uppsala, 1980. Etnologiska Institutionen. E nehezen hozzáférhető kiadvány egyébként már szinte teljesen ugyanarra engedett következtetni, mint Uther későbbi katalógusa. 8 Lásd erről Horst Klilzing kiváló kiállítását: Reineke Fuchs. Ein europäisches Epos. Düsseldorf. 1989. Goethe-Museum. Ennek a múzeumnak volt egy külön „Reineke Fuchs"-kutatóhelye, annál indokoltabban, mivel az ifjú Goethe maga is írt egy Róka-eposzt. 9 Minthogy Korompay Klára: Onomastique littéraire: le Roman de Tristan et la Hongrie médiévale. A Herman Ottó Múzeum Evkönyve XLVI. (2007) 564-574. című tanulmányában áttekintette a magyar Rolandnévanyagot, itt nem kell felsorolnom a korábbi magyar filológiai szakirodalmat. 277