Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GYŰJTEMÉNYEK - IPARMÜVÉSZET-TÖRTÉNET - Vadászi Erzsébet: Reneszánsz bútordíszítő eljárások

Reneszánsz bútordíszítő eljárások VADÁSZI ERZSÉBET Az 1420-as évektől Itáliában, a Medici család Firenzéjében, a pápa székhelyén, Rómában, a milánói Sforzák, a mantovai Gonzagák, a ferrarai d'Esték, az urbinói Montefeltrók, s a rimini Malatesták udvarában a humanizmus talaján éled újjá az antik művészet. E korszak nagy kutatója, Jacob Burckhardt szerint „nem egymaga a reneszánsz, hanem a vele párhuzamosan élő olasz népi szellemmel való szoros szövetsége hódította meg a nyugati világot".

1 Az új, emberközpontú művészet érdeklődése kiterjedt a környező világra, a természettudományoktól a táji szépségig, a lélekábrázolástól az újjászületett ember számára emelt palota belső kiképzéséig. „Csodálkozva látja az ember, miként nemesíti meg a művészet minden irányba a fényűzést, miként díszíti remek edényekkel nemcsak a hatalmas pohárszéket és a könnyedebb polcot, a falakat a szőnyegek mozgalmas pompájával, a csemegét kifogyhatatlanul sok plasztikus cukrászsüteménnyel, hanem miként vonja főként az asztalosmunkát is csodálatos módon teljesen a maga körébe.'" 1418-tól Firenzében, felhasználva Filippo Brunelleschi fa épületmodelljét is, megkezdődött a dóm kupolájának állvány nélküli építése, a quattrocento építészet csúcsteljesítménye. Ezzel egy időben - a többi művészeti ághoz hasonlóan - jelentős fordulat következett be a bútorok formaképzésében és díszítésmódjában is. Építészet és bútorművészet kölcsönhatása, építészeti előképek bútoron történő alkalmazása nem a reneszánszban kezdődött, de ekkor, a bútort is tervező építészek munkáiban, különösen tapinthatóvá vált. A korszak ismert építőművészei nemcsak belső terek terveivel tűntek ki, hanem maguk is képesek voltak tökéletesen kivitelezett famunkákat előállítani. Közülük sokan asztalos vagy ács családból származtak, és később asztalosként, intarziaművesként, faszobrászként vagy -faragóként működtek. Az 11 Francione-nak nevezett Francesco di Giovanni di Matteo-az intarziamüvészet atyja-művészi asztalos, intarziaműves és építész volt egy személyben. Iskolájához sorolták Giuliano da Maianót, öccsét, a Magyarországon Mátyás udvarában is járt Benedettót, a La Ceccának nevezett Francesco d'Agnolót, Giuliano és Antonio da Sangallót s Baccio Pontellit is. Az intarzia művészete munkáikban jutott csúcspontjára, főleg Baccio Ponteiii urbinói és gubbiói studioloiban, Federico da Montefeltro és fia, Guidobaldo dolgozószobáiban. A falburkolaton ábrázolt, rakott művű homokórák, tudományos eszközök, hangszerek, fülkében álló figurák és tájképek a tér benyomását keltik. A térképezés illúziója utánozhatatlan tudománnyá emelkedik náluk, s az intarzia feltárta új témakör ösztönzi a festőket például egy új műfaj, a csendélet kialakítására is.

3 Az intarziában valójában három művészeti ág: az építészet, festészet és a szobrászat elemei is megtalálhatóak, az összekötő kapocs pedig a perspektíva újonnan felismert törvényeinek alkalmazása. Az intarziamüves előtt kitárult a témák új, széles spektruma, amely ornamentális, sztereometrikusan ábrázolt részletekkel, épület- és utcaképekkel, 1 Burckhardt 1978. 115. 2 Burckhardt 230-231. 3 Chastel 1984. 160. 199