Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
KÉZMŰVESSÉG - IPARTÖRTÉNET - Marozsán Zsolt: A Zsolcai kapu mint a miskolci gépgyártás egykori központja
foglalkozott, id. és ifi. Schüchel József üzemigazgatói státuszba került. 1 3 Vállalkozásuk tevékenységi körét a következőkben határozták meg: „ vas, acél és fémöntvények gyártása; erő, szerszám, munka és mezőgazdasági gépek, valamint vasszerkezetek, vasúti, bánya és kohófelszerelési cikkek gyártása, eladása, műszaki cikkek és egyéb anyagok vétele és eladása". Az 1930-as években a legkisebb méretű, de talán a gyár első számú műhelye volt az asztalosmühely. A szerkesztőktől ide kerültek a tervrajzok, ami alapján elkészültek a faminták. 3 4 A fába öntött elképzelés került az öntödébe, ahol a mintáról elkészítették az öntőformákat. A kihűlt öntvények további megmunkálásra a mechanikai műhelybe kerültek. Ettől független önálló egység volt a kovácsműhely, amely hengerelt anyagokból és minőségi nemesacélból dolgozott. Az öntödében elkészített és a kovácsmühelyben durván kialakított munkadarabok a végleges, pontos méretüket a megmunkáló vagy mechanikai műhelyben kapták meg. Itt különféle esztergapadok, vasgyalugépek, marógép, fúrógépek, fémfűrészgépek, köszörű- és csiszológépek jelentették a korszerű felszerelést. A pontos méretre dolgozott munkadarabok innen a lakatos- és gépszerelő műhelybe kerültek, ahol az összeszerelés és gyári próbák elvégzése után a végső müvelet, a festés, a cégjelzés rögzítése következett, így kerültek ki a Miskolci Öntöde és Gépgyár Rt. termékei a közeli s távoli felhasználókhoz. Munkáslétszámát tekintve Miskolc középüzemei közé tartozott, 1927-1928-ban 35-38 főt, 1940-194l-ben 20-25 munkást alkalmazott. 1934-ben, amikor Miskolc törvényhatósági jogú várossá válásának 25. évfordulóját ipari kiállítással is ünnepelte, a Miskolci Öntöde és Gépgyár Rt. számos elismerést kapott. Ekkor írták róluk, hogy a Trianon utáni Magyarországon a „fehér szén ", azaz a vízi energia előállításában vállaltak gépeikkel úttörő munkát. Vízi turbináikat számos vízierőtelepnél hasznosították, ami érthető is volt, hiszen a konstrukció 100-150 százalékkal növelhette a vízierő kihasználhatóságát. Más termékükkel a „bányaszivattyúk specialistái" minősítést kapták. Az akkori mondás szerint „a cég ezen a területen a mi magyar Ruhr-vidékünk egyedüli specialistája. " 3 5 Államosított üzemek a Zsolcai kapuban Bár mindegyik itt bemutatott gyár története, sorsa másként alakult a történelem során, de annyiban mégis hasonlatosak voltak egymáshoz, hogy megszűntek, vagy a magánszektor 1948^19-es felszámolásával sorsuk végképp megpecsételődött. A II. világháború után az ország iparosításának folyamatával párhuzamosan a gépgyártás súlypontja Diósgyőrbe tevődött át, a Zsolcai kapuban az államosítás után a Szilágyi és Diskant, a Hercz valamint a Hercz gépgyárhoz csatolt Miskolci Öntöde és Gépgyár üzemeinek összevonásával létrejövő Borsodvidéki Gépgyár maradt meg gépgyártó üzemként. A korábbi üzemek egykori elismert vezetői pedig sokfelé dolgozva, méltatlanul mellőzve élték le életük hátralévő éveit. 3 6 A Borsodvidéki Gépgyár „csak" másfél évtizedet élt meg, 1963-ban számolták fel. Helyén 1968-ban Dézsi János építész tervei alapján épült fel a Sajtóközpont és a Borsodi 33 Dobrossy 1995. 78. 34 Dobrossy 1995. 79. 35 Dobrossy 2007. 393. 36 HOM HTD 88.205.1. 196
