Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

KÉZMŰVESSÉG - IPARTÖRTÉNET - Marozsán Zsolt: A Zsolcai kapu mint a miskolci gépgyártás egykori központja

telepedett le Miskolcon, és lakatosként kezdett dolgozni. Testvérével és unokaöccsével közösen építette fel az első üzemet a Borsod-Miskolci Gőzmalom mellett. A BorsodMiskolczi Értesítő 1873-ban írta a Leszih testvérek „gyáráról": „Érdekes megnézni a Leszih testvérek gépgyárát, kik midőn azt felállították, valóságos jótéteményt tettek a vidéki gazdaközönségünkkel. Valóban alig múlik nap, hogy onnan számos mezei gazdasági gépeket, cséplőgép mozdonyokat ne lássunk elfuvarozni, részint javítva, részint egészen újant készítve, s oly tökéletesen, hogy azt a főváros bármely gyárában sem lehetne jobban eszközölni... A gyár egész Oláhországba szállítja kovácsolt vasból készült ekéit, s onnét szép megrendelésnek örvend. — Készít szőlő zúzó gépet, hozzá a szükséges rostát, melyekből jelenleg is négy darab van munkában - s miután már a múlt számunkban közöltük: hogy jó, tartós bort miként szűrhetni, ehez pedig a szőlő zúzó malom elkerülhetetlen szükséges, felhívjuk a szőlőbirtokosok figyelmét a Leszih testvérek ezen gyártmányára, melynél czélszerűbbet, szolidabb kiállításút a világkiállításon sem láttunk. "

4 Öt év múlva szétváltak útjaik, és Miksa 1876-tól önállóan űzte az ipart, amelyhez addigi műhelye már kicsinek bizonyult, de nagyobb épület emelésére csak 1881-ben gondolhatott. Később „Leszih Miksa 1863. évtől fennálló gazdasági gépgyára Miskolczon " fejcím alatt hirdette szabadalmaztatott terményrostáját, és amikor országosan ismert és használt, ., Viktória" nevü terményrostája nagy szakmai sikert és főként folyamatos megrendelőket hozott számára, valóban gyárrá, vagy gyárszerű üzemmé alakult a korábbi kis gépműhely. Leszih Miksa gépműhely építésére kért engedélyt, később a telek végében áruraktár épült. Az 1880-as évek végére kialakult telekbeépítés az első világháborúig változatlan maradt. Az utca frontjára 1881-ben épült lakóház pedig Szilágyi Miklós gépgyáros és családja tulajdonában az 1944 júniusi bombázásokig változatlanul őrizte megjelenését. Gépgyárát a fejlődő mezőgazdaság igényei keltették életre, így gyártott ekéket, boronákat, répavágókat, borkészítéshez szükséges eszközöket, amelyeket a „Clayton & Sehurtleworth " angol és az „ Umrath " prágai gépgyárosok termékeivel együtt maga forgalmazott. Új termékek előállításán túl javításokkal és épületlakatos munkákkal is foglalkozott. Emellett olyan gőzgépeket tartott raktáron, amelyekkel a mezőgazdasági munkák idején bérmunkára vállalkozhatott. Gyárának berendezése 1881-ben mindössze néhány kézi tűzhely, egy eszterga, egy lemezolló és egy fúrógép volt. Kezdetben mindössze négy munkást alkalmazott, akiknek a száma egy évtized alatt tizenkettőre nőtt, de még 1893ban is, amikor a legtöbb alkalmazottat (15-20 segédet és 6-8 tanulót) foglalkoztatta, csak egyetlen szakmunkása volt. Gyárát 189l-re átállította gázmotoros mozgatóerőre, és valamelyest növelte eszterga-, fúró- és egyéb kisgépeinek a számát. Pénzintézeti és más tőkés érdekeltségek nélkül jövedelme csak a 82. hely eléréséhez volt elegendő a legvagyonosabb miskolciak rangsorában.

5 Társadalmi állása sem kötötte a tőkés körökhöz, bár emlékiratában büszkén sorol fel kilenc egyesületet, amelyeknek tagja volt.

6 A gépgyár fénykorát 1888-1894 között élte. Ebben az időszakban 19 hazai és nemzetközi kiállításon nyert termékeivel, gépeivel díjat vagy kitüntetést. Leszih Miksa üzemében ekkor már 5-30 munkás dolgozott. Évente 100-150 db „ Viktória "terményrostát, 60-100 db „hagyományos" szecskavágót, hasonló mennyiségű borsajtót és szőlőtaposót, darálót, dézsát, kádat készítettek. A feljegyzések szerint az igazi hasznot a „Viktória" 4 Borsod-Miskolczi Értesítő, 1873. X. 2. 5 Tóvári 1997. 62. 6 Tóvári 1997. 63. 188