Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

ÜVEGMŰVESSÉG - ÜVEGTÖRTÉNET - Újszászy László: Az üveg misztikuma. Egy civil elmélkedése az üvegről, a több ezer éve használt műanyagról

hőmérséklet kontrollálására (a tűztér ajtajának nyitása és zárása), tájékozottak voltak a szennyezések veszélyeiről. Ismerték az őrlés és keverés módszereit (kémiailag homogén massza előállítása), és kialakították azokat a módszereket is, amelyek megakadályozták a spontán törés lehetőségét.

1

3 Időszámítás előtt a 15. században valószínűleg Föníciában jelentek meg az első átlátszó üvegek. A színtelen üveghez nagy tisztaságú alapanyagra volt szükség (vasoxid kevesebb, mint 0,1 %). Ez idő tájt már tudták, hogy a szilikátolvadék, ez a félig folyékony massza fúvócsővel jól formálható, és az alakíthatóság összefüggésben van az anyag hőmérsékletével. Ezzel a módszerrel először apró tárolóedényeket (pl. parfümösüvegek) készítettek. Az üvegfúvás elterjedésével a módszer technikája nem változott, de az elérhető térfogatok jelentősen megnőttek.

1

4 (Az iraki háború során a Smithsonian Múzeum munkatársai több mint 2000 éves, jelentős nagyságú tárolóedények tömegét mentették meg az utókor számára.) Az olvasztott üvegmassza megmunkálásán alapuló valamennyi módszer és eljárás 5000 éves múltra tekint vissza, és egy olyan logikai folyamat eredménye, amelyek a humán erőfeszítések és az első, széles körben alkalmazott mesterséges anyag között alakult ki. Az eljárások, az alkalmazási területek, hasonlóan az üvegből készített tárgyak formavilága az emberi találékonyság és erőfeszítés, valamint az első szintetikus anyag közötti távolba mutató kapcsolatot jelent. Az üvegtárgyak létrehozatalára alkalmazott eljárások elterjedése nem ment könnyen. Létrehozóik és alkalmazóik ismeretlenek, s nem ismerjük próbálkozásaikat, kísérleteiket nem örökítette meg leírás. Az üvegtárgyak története semmiképpen sem egy lineáris fejlődés tükre, hanem soksok év gyötrődésének és a tapasztalatainak eredménye. Az üveggel foglalkozók, az új eljárásokat bevezetők mindenképpen speciális képességekkel rendelkező, hatalmas gyakorlattal bíró, jó megfigyelők lehettek, akik őrizték mesterségük titkait. Ezek a mesterek a természetből éltek, ismerték a felhasználható nevenincs alapanyagok jellemzőit, a tűz hevében dolgoztak és anyagba zárták a fényt. Az üvegkészítők már régóta tudják, hogyha a masszát tartósan a fúváshoz szükséges hőmérséklet körül tartják, az egy fehéres anyaggá alakul, amely tovább már nem nagyon fújható. Ezt a jelenséget 1727-ben de Réaumur az üveg devitrifikációjának nevezte. Réaumur arra is rájött, hogy a porcelán egy olvadék, ami valahol a terrakotta és az üveg között helyezkedik el. O a devitrifikációval egy új anyagot, az „üvegporcelánt" tudta létrehozni. Felfedezése a keramikusok munkájára és a szilikátolvadékok megértésérejelentős befolyást gyakorolt.

1

5 Egyébként már az egyiptomiak az ókorban három eltérő összetételű szilikáttartalmú anyagot állítottak elő. A különbség közöttük elsősorban a felhasznált alkália-, kova- és réztartalomban mutatkozott. Ezek voltak a faiance, az egyiptomi kék üveg és az üveg. Különösen figyelemre méltó, hogy létrejöttek az úgynevezett „faiance edények" is, amelyek kék fedőrétege és az üvegmassza között szoros a kapcsolat. Ezek az anyagok ugyanazon időben, akár ugyanabban a műhelyben is kialakulhattak. Mai ismereteink szerint a színezésre számos nyomelemet használtak fel az antimontói a mangánig, mindazokat, amelyek a homokban megtalálhatók voltak. Az alkotóelemeket nem ismerték, de céljukat el tudták érni. 13 Zerwick 1990. 17. 14 Missen és munkatársai, 2005. 19.; Weeks és munkatársai. 2001. 629. 15 Missen és munkatársai, 2005. 7. 15