Nagy Attila - Sike Gábor: Volt egyszer egy stadion. A diósgyőri sportpályák története 1908-2016 (Miskolc, 2017)
VOLT EGYSZER fl BERLINI MINTÁTÓL A MONTREALI „BÁSTYÁKIG" Látkép a kibővített stadionról, a mai Andrássy út felől nézve (Forrás: HÓM HTD /Pecz Dezső adományozó) A céltudatos diósgyőriek nemcsak az új stadionjukkal, hanem a csapatukkal is be akartak kerülni a legjobbak közé. Ez többszöri nekifutásra sem sikerült, de úgy tűnt, hogy az új környezet szerencsét hozott. A Diósgyőri MÁVAG Sport Club új otthonának első évében még másodosztályban, az NBB Felvidéki csoportjában szerepelt, a következő év meghozta az áttörést. Szépséghiba, hogy ezt a csapat nem a pályán érte el: mivel a Bocskai tönkrement, a Hungáriát kizárták, a megüresedett helyekre többek között a piros-fehéreket is felkérték, akik természetesen boldogan éltek a lehetőséggel. Az első NBI-es szezonjában (1940/41) nem is akárhogyan tette le a csapat a névjegyét, hiszen a Ferencvárost idegenben győzték le, majd a következő szezonban hazai pályán is, akárcsak az Újpestet. Sőt, 1942-ben az Újpest 6-3-as legyőzésével a DiMÁVAG bejutott a kupadöntőbe, ahol kikapott ugyan a Ferencvárostól, de a legjobb amatőr együttesként elnyerte a Corinthian-díjat. A második világháború végéig a csapat az első osztályban szerepelt, majd 1946-ban kiesett. A feljutás négy évvel később újra sikerült, akkor már Diósgyőri Vasas néven. Az ezt követő években az első- és másodosztály között „ingázott" a csapat. Ettől függetlenül a csapat mérkőzéseit egyre többen látogatták, így 10 év után újra kinőtte akkori pályáját a Diósgyőr. 1950-ben először újrafüvesítették, majd az állóhelyi részeket - amik addig a pálya körüli földtöltéseket jelentették - betonlépcsős nézőtérrel bővítették, továbbá a fedett lelátó felőli oldalon korzóüléseket alakítottak ki. A klub fennállásának 50. évfordulóját egy 5. hellyel ünnepelte az NBl-ben, elnyerve ezzel a Vidék Legjobbja címet. Ez a helyezés nemzetközi kupaszereplést is ért, így történelme során először mérkőzhetett meg tétmeccsen a Diósgyőr a nemzetközi porondon, ahol a Közép-Európa Kupában a Palermo ellen játszott. Bár a DVTK idegenben 2-1-re kikapott olasz ellenfelétől, a visszavágóra I960, július 10-én 22.000 néző sereglett össze. Ez a nézőszám az akkori stadion kapacitásán is túlnőtt, de a '60-as évektől egyre megszokottabbá vált az a jelenség, hogy egy-egy rangadót a teltházas stadionból kiszorult nézők egy része a környező fák tetejéről követte. A fokozott szurkolói érdeklődés - nem feltétlenül időrendi 8
