Bellák Gábor - Dicső Ágnes: Az öreg halász. Csontváryról tényszerűen - a talányos mű restaurálása kapcsán (Miskolc, 2017)
Az életmű sorsa Ha az életrajz csodásnak vélt elemeire mégis van a magyarázat, az életmű sorsával kapcsolatban mégiscsak érvényes az a fordulat, amit „csodával határosnak” tekinthetünk. Cerlóczy Gedeon ugyanis a hagyaték megvásárlásával a biztos pusztulástól mentette meg Csontváry életművének legtekintélyesebb részét. Egész pontosan azoknak a képeknek a zömét, amelyeket maga a művész a legfontosabb alkotásaiként tartott számon. A hagyatékot Csontváry rokonai mérték föl. Távolról Gerlóczy is rokonságban állt a Kosztka-családdal, mint ahogyan az a Gyenes Lajos festőművész is, aki megállapította, hogy a képek értéktelenek, s csupán mint jó minőségű vásznak érnek valamit. A hagyaték árverésekor Gerlóczy valóban egy fuvarossal licitált - valahogy úgy, hogy a fuvaros a vásznakat akarta, Gerlóczy pedig a képeket, s ebből kisebb összetűzés is támadt közöttük. A budapesti műteremben őrzött és elárverezett képeken kívül Csontváry hagyatékának volt egy másik nagy egysége is: azok a festmények, amelyeket Csontváry a gácsi patika padlására száműzött. A gácsi patikát Csontváry 1894-ig bérelte, s amikor abban az évben megkezdte festői tanulmányait, majd nagy utazásait, már ő adta bérbe az üzletet. Bár már nem üzemeltette, de rendszeresen visszajárt Gácsra, ahol a festményeinek egy részét tárolta. A patika utolsó bérlője Székely Sándor volt, aki 1919-ben menekült át Gácsról Kecskemétre, magával hozva Csontváry ott maradt képeinek egy részét is. Minden azonban mégsem menekült meg. Néhány festmény losonci gyűjtőkhöz került, s volt, amiket a gácsi emberek hordtak el, hogy a vászonnal befedjék a tyúkólak tetejét.4 A ház lakója 1977-ben pedig úgy emlékezett, hogy annak idején, amikor végleg kitakarították a padlást, az ott maradt dolgokat, beleértve a festményeket is, az udvaron égették el.5 A Kecskemétre került festmények közül aztán volt, mit a helyi művésztelep növendékei daraboltak föl, s használták fel újra, de olyan is volt, hogy a növendékek értékesítették a képeket.6 A Székely által Kecskemétre került huszonöt festmény között olyan fontos alkotásokat találunk, mint a századforduló környékén festett Önarckép, azi909-es Tengerparti sétalovaglás, a Marokkói tanító 1908-ból, azi902-es év olyan jelentős alkotásai, mint a Keleti pályaudvar éjjel vagy a Castellammare di Stabia. Ezek a művek a legváltozatosabb módon kerültek a különböző budapesti gyűjtőkhöz, s szerencsére nagy részük mind a mai napig 4 PUNTICÁN 2012. 65. (4. jegyzet) 5 SZEMADÁM 2004. 6 Cerlóczy Gedeon pl. említette, hogy a Tengerparti sétalovaglást 1921-ben kecskeméti festőnövendékektől vásárolta. Ld. Cerlóczy feljegyzése: Megjegyzés az 1930-as kiállításhoz. In: EMLÉKKÖNYV 1984. 139-140. 7
