Bellák Gábor - Dicső Ágnes: Az öreg halász. Csontváryról tényszerűen - a talányos mű restaurálása kapcsán (Miskolc, 2017)

Az Öreg halász nem volt Csontváry műtermében, a Fehérvári utca 34-36. számú épületben (a mai Bartók Béla úton) amikor 1919-ben Cerlóczy Gedeon építész műtermet keresve találkozott a nem sokkal korábban elhunyt művész festményeivel. A szóban forgó kép ekkor még feltehetően a gácsi patika padlásán volt.

Érdekes érzés, hogy a sokak által ikonikusnak tekintett festményt Csontváry soha nem állította ki saját kiállításain. így az nem szerepel a műtárgylistákon sem, ahol ő maga adta a képeknek a címet.

A művészettörténészek 1902-re teszik az Öreg halász keletkezésének idejét, tehát már elkészült, mikor Csontváry műveivel előszóra nyilvánosság elé Iépetti905-ben. Az Iparcsarnokban 1908-ban rendezett kiállítás katalógusának előszavában említést tesz egyéb képeiről és tanulmányairól, melyeket padlásra tett.5 Ezekkel a félredobott képekkel, vázlatokkal együtt szállíthatta a gácsi patika bérlője, Székely Sándor Kecskemétre a képet, miután a trianoni békeszerződés értelmében a Felvidéket elcsatolták. Tőle vásárolta aztán Dr. Neményi Bertalan, majd Dr. Molnár Gábor, akinek budapesti kollekciójából került Petrához Csontváry Öreg halásza.6

Dr. Petró Sándor megbecsült miskolci orvosként gazdag képzőművészeti gyűjteményt hozott létre, amely halála után a Herman Ottó Múzeum kezelésébe került. Az Öreg halászt Petró 1964-ben vásárolta, és még abban az évben megbízta a kép restaurálásával gyűjteményének állandó restaurátorát, Hradil Alajost. (1. kép)

A Hradil festődinasztia tagjai (későbbiekben a családból néhányan felvették a Halász előnevet) Morvaországból áttelepedett sikeres címfestők voltak. E család sarja volt Hradil Alajos (született 1887-ben), kinek műterme volt az azóta lebontott Hradil ház-ban Miskolcon, az Arany János u. 94- szám alatt. A hatalmas műteremszobában, ahol a Münchenben tanult festőművész elsősorban festett, egy rész le volt választva a restaurálandó képeknek.

Ismereteink szerint Hradil Alajos restaurálta utoljára a festményt 1964-ben, ahogy ez a vászon hátoldalán olvasható. (2. kép) Erről a restaurálásról sajnos nem maradt fenn feljegyzés vagy fénykép. Annyi bizonyos, hogy a restaurálás mértéktartó lehetett, hiszen a megbízó, Petró Sándor „szerette az idő múlásának nyomát a képeken".7 A Romváry Ferenc könyvében fellelhető adat, mely szerint a képet 1995-ben Seres László restaurálta, tévedésnek bizonyult: nem erősítette meg sem a miskolci múzeum, sem a restaurátor maga.8

5 LEHEL1931.11.

6 ROMVÁRY 1999. 78.

7 Végvári Lajos közlése. In: DOBRIK (szerk.) 1977 4- (számozatlan)

8 ROMVÁRY 1999.78.

19