Bellák Gábor - Dicső Ágnes: Az öreg halász. Csontváryról tényszerűen - a talányos mű restaurálása kapcsán (Miskolc, 2017)

2. kép. Csontváry Kosztka Tivadar: Marokkói tanító, 1908. (olaj, vászon; 75x65 cm) Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, Ltsz: 93.263. Mester Tibor felvétele.

De akkor miért festett egyáltalán arcképeket? Eleinte tanulmányi céllal, később pedig azért, mert az arcban önmaga arcát akarta megmutatni. Azt a szenvedélyes embert, aki önmaga is volt. „Nagy” portréin, vagyis az Önarcképen, a Marokkói tanítón és az Öreg halászon is igazából önmagát jelenítette meg. De nem úgy, ahogyan a tükör mutatja, hanem úgy, ahogyan láttatni kívánta a Raffaellót túlszárnyalni akaró, a világ gondjait magára vevő, olykor elkeseredő és haragra gerjedő embert.

„Nagy galléros, szikár alak..."

A kép lényegében két fő motívumra korlátozódik: az öregember kissé előredőlő, felfelé pillantó alakjára és a háttérben végighúzódó tengerpartra. Az Öreg halász hátterét a kék tenger, s a tenger kékjével teljesen összeolvadó hegy és a kék ég alkotja. De ki ez az ember? Pillantása olyan mélyreható, arcának, tekintetének kifejezőereje olyan súlyos, hogy több ez, mint „valakinek” az arcképe. Ez nem zsánerkép a Nápolyi-öböl egy sokat próbált vén tengeri medvéjéről, ez nem az öregség képe, és persze nem is egy halásznak a

11