Kákóczki András - Vámosi Katalin: Lenkey Zoltán 1936-1983 (Miskolc, 2014)
Kákóczki András - Vámosi Katalin: Az első miskolci évektől a Miskolci Grafikai Biennálé nagydíjáig, 1962-1973
A technikai újítások, mint pl. a hidegtű, a rézkarcnak ezt a nehézségét, többszörös áttételekre kényszerített képi világát egyszerűsítette le a közvetlenebb kifejezés érdekében. Lenkey gyermeke elvesztése felett érzett fájdalmát és magányát három évvel később született alkotásán már a madár szimbolizálja, ami a hatvanas évek végétől művészetének alapszimbólumává vált. Legelőször az 1968-as rézkarcán (1968.2) ábrázolta a kinyújtott nyakú, feltartott fejű, széttárt szárnyú, rikoltozó madarat. Kicsavart, groteszk és tehetetlen mozdulata mélységes gyötrelmet, kínszenvedést tükröz, végső kétségbeesésében és tehetetlen dühében az ég felé kiált. Kijárási tilalom című műve (1973. 1), ami 1973-ban a VII. Miskolci Országos Grafikai Biennále nagydíját nyerte el, a legérettebb formában, kitűnően példázza a roncsolt felületű foltok formát és képszerkezetet meghatározó jellegét. A téma és a kompozíció Derkovits Gyula műveit (Híd télen, Viharban) juttatja eszünkbe, viszont a feliratokkal teletűzdelt széles keret azonnal kiemeli különbözőségét, egyediségét. Az „Éljen! Vesszenfellentétes értelmű szavak többször ismétlődve üres szólamokká degradálódnak a két rendőr alakja körül. Lenkey Zoltán is a töprengő, egy-egy gondolat mellett hosszan elidőző grafikusok körébe tartozott. „Bennem az élmények mindig igen lassan érnek be. Én egy-egy kis motívumot választok ki magamnak, és azt sokféleképpen variálom. Ugyanazzal a motívummal nagyon sokféle dolgot ki lehet fejezni, de aztán abból mit formál az ember, az már nagyon összetett dolog. Mert a természetben megfigyel egy motívumot, szemlélődik, magába fogadja, és mikor leül a rézlemez elé, vagy a vászon előtt elkezd dolgozni, akkor az az élményanyag, amit előzőleg összeszedett, nagyon sokféleképpen alakul, változik.”8 - vallotta önmagáról. A kiválasztott jelképek, mint az angyal, a madár, a ló és lovas, valamint a nőalak egész munkássága során visszatérő elemek maradnak, amik gondolatait segítették képi formába önteni. Hasonlóképpen a költőhöz, akinek szókincse, a szavak tárháza biztosítja a nyelvi készletet, a kifejezés lehetőségét érzelmi világának leírásához. Természetesen ugyanaz a szó “ BENEDEK 1978.4. 1967. 1 A megesett lány balladája, rézkarc 1973. 1 Kijárási tilalom, ofszet litográfia 11
