Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Kozák Miklós - Rózsa Péter - McIntosh Richard William - Papp István - Mocsár-Vámos Mariann - Plásztán József: A miskolci Avas-domb őskori kőipara és földtani környezete
A miskolci Avas-domb őskori kőipara és földtani környezete 139 és régészeti munkálatokra a TV-torony (kilátó) helyén, a Pergolának nevezett területen (1. ábra) került sor, de a rajzi dokumentálás a II. világháborúig elhúzódott (Simán, 1978- 1979a). A feltáró munka egykori, ősi bányahelyet tárt fel, ahol négyféle egymást követő művelési módra utaló nyomokat találtak: a korai gödrös művelést követte az aknás és tár- nás, majd végül utolsóként a folyosós módszer (Simán, 1978-1979a). 1978-ban az előbbi területtől kb. 180 m-re Ny-felé rétegtani célú hitelesítő ásatást végeztek, amelynek szelvénye azonban eltérőnek bizonyult, mint ahogy eltért ezektől az Avas másik, K-i oldalán a Tűzköves Il-n végzett ásatások során feltárt felszín közeli rétegződés is. A leletek részben a felszínen találhatók, de tömegesen 0,5-2,5 m mélységből kerültek elő nagy számban itt is és a Tűzköves K-i részén is. Az 1950-es évektől az avasi szőlőkből, majd 1970-től az Avas-déli lakótelep építése miatt kerültek elő kőszerszámok, melyek a Herman Ottó Múzeum leletanyagát gazdagították. 1988-ban leletmentő, majd 1989-től rendszeres ásatásokra került sor, amikor az ott 1,0-1,5 m-vastag talajtakaró és késő szarmata laza homokkő alatt előtűnt a 30-40 cm vastagságú, eszközkészítésre alkalmas kovapad. Első művelési szakaszát 40000 évesnél idősebbre becsülik (Ringer, 2006), de lehetséges, hogy kezdete 70000 évnél korábbra nyúlik vissza. Mivel itt ősi településmaradványokat is feltártak, kijelenthető, hogy az Avas a Kárpát-medence egyik legrégebben, folyamatosan lakott területe. Ez a különösen értékes leletegyüttes a 2004-2005 évek során került elő, amikor a város önkormányzata a nagyavasi Kilátó és a kisavasi Percei Mór utca között összekötő út földmunkáit rendelte el, melyhez a régészeti feltárásokat a Miskolci Egyetem Ős- és Ókortörténeti Tanszékének Ringer Árpád tanszékvezető által irányított Őstörténész Munkacsoportja végezte. A Perczel Mór utca kanyarulatának É-i oldalán 181-183 m tszf-i térszínközben öt szelvényfeltárást kutattak meg igen sikeresen (Ringer, 2003). Valószínű, hogy ez a ma már nemzetközi jelentőségű lelőhely-együttes még tartogat további meglepetéseket és kiterjedtebb az eddig ismert lelőhelyeknél. 3. Korábbi geológiai és mineralógiai megállapítások az avasi kovabányászat anyagairól és környezetéről Az Avas geológiai vizsgálatát Herman Ottó kőeszköz-leletei és javaslatai indították el. Az ún. Bársony-féle ház telkén 1891-ben előkerült kőszerszám beágyazó környezetének és korának megismerési szándéka inspirálta Halaváts Gyulának, a fővárosi Földtani Intézet geológusának munkáját (Halaváts, 1894), melyet a nyitva maradt vitatémák miatt munkatársa, Papp Károly geológus folytatott Darányi Ignácz miniszter felkérése alapján. Papp az Avas környéki vizsgálatokat kiterjesztette a város egészére, majd a Bükk egy részére is. Eredményeit - melyek között számos megállapítás és egy, a miskolctapolcai barlangfürdői mészkőkibúvástól EK-felé az Avason át a Tetemvárig szerkesztett, közel 300 m vertikumot átfogó földtani szelvény is szerepelt - már egy év múlva közzétette (Papp, 1907). Számos helyen gyűjtött kőeszköz-leleteket főleg a református temető és a Jézus kútja forrás környékén, s felhívta a figyelmet a leletek nagy számára és opalizáló anyagára. Valójában megtalálta a kilátó környéki kvarcitbányák és feldolgozó műhelyek lejtőn lemosott termékeit és megmunkálási hulladékait, ezért javasolta a terület elmélyültebb továbbkutatását.
