Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Farsang Stefan - Szakáll Sándor - Ozdín Daniel - Zajzon Norbert - Gaál L'udovít: A Cseres-hegység (Cerová vrchovina, Szlovákia) vulkanitjainak ásványai
28 Farsang S., Szakáll S., Ozdín D., Zajzon N. & Gaál E. Az andezit, illetve az andezittel közvetlenül érintkező homokkövek hólyagüregeiben és repedéseiben található, alacsonyabb hőmérsékletű, hidrotermás körülmények között, utómagmás kiválások során létrejött karbonátok közül kaiéit, míg az ugyancsak ilyen módon létrejött zeolitok csoportjából laumontit, szkolecit, episztilbit, heulandit, sztilbit és kabazit van jelen. A zeolitokon gyakran megfigyelhetők apofillitkristályok is. A bazaltok megakristályaiként és xenolitjaiban az olivin (elsősorban forsterit), klinopiroxén (főleg augit), amfíbol, magnetit, plagioklász és kvarc a jelentős. A bazalt és kvarc kontaktzónáinak ásványtársulásaiból érdekesek az idiomorf diopszidkristályok, illetve a szépen fejlett, táblás tridimitkristályok, melyeket elsőként figyeltük meg alkáli bazaltban Szlovákiából. A kvarczárványokban feltűnnek továbbá aránylag sok titánt tartalmazó spinellkristályok, továbbá rutil, klórapatit és cirkon, de érdekes a kalkopirit jelenléte is. Külön említést érdemel a monacit-(Ce), mely xenotim-(Y)-na! együtt fordul elő. A magas hőmérsékletű fluidumokból keletkezett ásványokat a hematit, magnetit, ilmenit, kvarc, diopszid, augit, apatit, flogopit, nefelin, marialit, szodalit, albit és cirkonolit képviseli. Ez utóbbi akár 30 pm-es, szépen fejlett kristályokat is képezhet, ilmenit és apatit jelenlétében. Az általunk Bolgáromból leírt cirkonolit az első bizonyított lelőhelye az ásványnak a Kárpátokban. Az alacsonyabb hőmérsékletű utómagmás kiválások során létrejött ásványokat az aragonit, kaiéit, dolomit, sziderit, magnezit és viaszopál, a zeolitokat a nátrolit, kabazit, phillipsit és gismondin képviseli. A kristálytufa legjelentősebb ásványai az idiomorf kristályokat formáló augit és olivin (elsősorban forsterit). 1. Bevezetés A rendkívül változatos felszínalaktani formákkal rendelkező Cseres-hegység Gömör és Nógrád régiók határán terül el. Területének nagy része 2010-től a Novohrad-Nógrád Geopark része, amely az UNESCO Globális Geopark Hálózat egyik tagja. Ezt a kitüntetett figyelmet elsősorban e kis térségben található földtani értékeknek köszönheti, hiszen a miocén, pliocén és pleisztocén vulkanizmus eredményeként létrejött alakzatok, a lakkoli- toktól a maarokon át a diatrémákig, pompás vulkanológiai formaegyüttest tárnak az ide tévedő látogató elé. A Cseres-hegység a Nyugati-Kárpátok egy önálló boltozatát alkotja. Felszíne erősen tagolt. Legmagasabb pontja a 725 m tengerszint feletti magasságot elérő Karancs, legalacsonyabban a hegység keleti részén, a Rima és a Sajó folyók összefolyásánál elterülő dombok lábai találhatók, 155 m tengerszint feletti magasságban. Északi oldalról a Dél- Szlovákiai-katlan két alegysége határolja, északnyugatról a Losonci-medence az Ipoly folyóval, északkeletről a Rima-medence a Rima folyóval és annak mellékágaival. A Cseres-hegység déli határát a szlovák-magyar határszakasz képezi. A magyarországi oldalon a hegység a Karancs, a Medves, illetve a Heves-Borsodi-dombság felszínalaktani egységekben folytatódik (Konecny et al., 2004). A Sátorosi Andezit Formáció mintegy 13 millió évvel ezelőtt keletkezett miocén kori vulkanitjai a Cseres-hegység déli részén található Sátorosi komplexumból (1. ábra) ismertek. A Cseresi Bazalt Formáció mintegy 5,5-0,4 millió évvel ezelőtt keletkezett vulkanitjai a Cseres-hegység területén több tucat felszínalak feltárásaiból ismertek, melyek közül a maarból, salakkúpokból és lávaárakból felépülő Bucsony-Bolgárom vulkáni komplexum (2. ábra), a Macskás lávaár (3. ábra), a Somoskő neckje (3. ábra) és a terbelédi lávaár (4. ábra) kőzeteit vizsgáltuk.
