Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Thamóné Bozsó Edit: Üledékes kőzetek kvarcszemcséibe zárt információk hazai példákkal
272 Thamóné Bozsó E. ran látható a c-tengelyre merőleges finom lépcsőzetesség, párhuzamos bordázottság, amely a kristálynövekedés során alakult ki, valószínűleg a változó körülmények hatására. A mélységi magmás eredetű kvarc többnyire xenomorf, mivel a korábban kivált ásványok közötti teret tölti ki, de ritkán kerekded, szabálytalan alakú, esetleg hipidiomorf is lehet. Savanyú magmatitokban és telérkőzeteikben a kvarc a káliföldpáttal ún. írásgránitos, plagioklásszal pedig mirmekites összenövést alkot. Az utóbbi gneiszekben is megfigyelhető. A telérkitöltésből származó kvarc gyakran idiomorf, prizma és romboéder kombinációjából álló apró kristályokat alkot. A savanyú kiömlési kőzetekből idiomorf-hipidiomorf, esetleg xenomorf szemcsék kerülnek az üledékekbe. A riolitokból és azok rokonkőzeteiből származó kvarckristályok legtöbbje sajátalakú, zömök, hexagonális bipiramisos és prizmalapok nélküli, vagy gyengén fejlett prizmalapokkal rendelkező ß-kvarc, amely gyakran törött, vagy gömbölyű formákat mutat, és a felülete visszaoldott (rezorbeált). Ilyen jellegzetes alakú, szép, színtelen, víztiszta ún. „tufakvarc” kristályok a hazai neogén és kvarter homokokban is előfordulnak, és főként riolit és riodácit eredetűek (Balogh & Hajdúné Molnár, 1992). Helyenként lilás árnyalatú (ametiszt) tufakvarc is előfordul a pannóniai és kvarter homokokban (pl. Visontánál), amely a miocén alsó- és középső-riolittufából származhat (Jámbor Áron és Radócz Gyula megfigyelései szerint). A metamorf eredetű kvarc mindig xenomorf, gyakran nyúlt és lamellás szerkezetű, esetleg kataklasztos szövetű. A lamellás szerkezet meteorit-becsapódás által kiváltott sokkmetamorfózis jele is lehet (Friedlaender, 1981). A metamorf kvarc kioltása unduláló, foltos vagy hullámos, ami azonban nemcsak metamorfózis hatására alakulhat ki, hanem plutóni kőzetekben és pegmatitokban is előfordul elsődlegesen a kristályorientáció változása miatt. A kataklasztos szövetű szemcsék kioltása mozaikos. Kvarcitból, tűzkőből, szarukőből való származásra a többnyire egyenlő nagyságú kvarcszemcsék fogazatszerű kapcsolódása utal. Az idősebb üledékes kőzetekből áthalmozódott kvarcszemcsék szögletesek, vagy különböző mértékben lekerekítettek, és másodlagos, orientált, optikailag folyamatos továbbnövekedésük következtében idiomorf alakúak is lehetnek (Phillips & Griffen, 1981; Kubovics, 1993). A kvarc lumineszcens fénykibocsátása is összefügg az eredetével (Tucker, 1989). A magmás kvarc katódlumineszcens fénye lila, bizonyos metamorf kőzetekből származó kvarcoké pedig barna. Az autigén kvarc-továbbnövekedés nem lumineszcens. A hidrotermális eredetű kvarc zónás lumieszcens képet mutat. A kvarc szemcsemérete is hordoz információt az eredetéről, mivel szállítás során csak kevéssé kopik. így a kvarckavicsok főként metakvarcitból, a homok méretű kvarcszemcsék granitoidokból és gneiszből, a kőzetliszt frakcióba tartozók főként kisfokú meta- morfitokból (pala, fillit) származnak, amit izotóp adatok is alátámasztanak. Az agyagfrakcióban a kvarc nagyon ritka és elsősorban palákból származtatható. Mindezek mellett az áthalmozott idősebb üledékes kőzetek kvarcszemcséinek mérete is meghatározó (Blatt, 2003). A homokok polikristályos kvarcszemcséi között a magmás eredetűek csak néhány elemből állnak, a metamorf eredetűeket viszont legalább 5 elem alkotja. A vulkánitokból származó kvarc monokristályos. A zárványok vizsgálatával is fontos információk nyerhetők a kvarc származására vonatkozóan, bár gyakran a zárványok túl kicsik a polarizációs mikroszkóppal történő azonosításhoz és kevés köztük a diagnosztikus egyed. Gránitból származó kvarcban gyakoriak a rutiltűk (Balogh & Hajdúné Molnár, 1992) és sok az apró gömbszerü zárvány, amely
