Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Szakács Alexandru: A Dési Tufa (Erdélyi-medence) Fe-Ti-oxid ásványai
254 Szakács A. 2. Földtani háttér A cenománi után képződött Erdélyi-medence a Kárpát-Pannon térség egyik meghatározó szerkezeti egysége, amely fejlődéstörténetében négy szakaszt különítettek el a kutatók a több mint 5 km összvastagságú üledékes rétegsor-összletek alapján (Ciulavu et al., 2000; Krézsek & Bally, 2006): felső kréta, paleogén, alsó miocén és középső-felső miocén. A középső-felső miocén üledékes ciklus, amely a medence jelenlegi kiterjedését és fiziog- ráfiai jellegzetességeit meghatározza, a Kárpátok ívmögötti részében és regionális komp- ressziós stresszmezőben fejlődött ki (Krézsek & Filipescu, 2005; Krézsek & Bally, 2006). Eredményeképpen egy kb. 3 km vastag üledékösszlet halmozódott fel a medencében. A középső badenitől a pliocénig tartó üledékképződés közepette számos vulkáni tufaréteg települt a rétegsorba. A korábban (középső-felső badeniben) települt tufák savanyúbb, rio- litos-dácitos kemizmust, a későbbiek (a szarmatában) intermedier, andezites összetételt mutatnak. E tufák közül a Dési Tufa a legnagyobb elterjedésű, a legszámottevőbb vastagságú és a legrégebbi korú. A Dési Tufa gyakorlatilag „kibéleli” az egész Erdélyi-medencét, feltárásai nyomon követhetők a medence nyugati, északnyugati és északi peremén. A délkeleti medenceperem előfordulásaiban Persányi Tufa néven ismeretes. A medence belsejében szinte minden, a középső badeni üledékeket harántoló fúrásban előfordul. Vastagsága rendkívül változó, pár métertől (medenceperemi feltárásban) 116 méterig (fúrásmagban) (Márza et al., 1991). Biosztratigráfiai és radiometrikus kormeghatározási alapokon a Dési Tufa kora középső badeninek, pontosabban kb. 15 millió évesnek bizonyult (Szakács et al., 2012). A Dési Tufa valójában egy számos tufaréteget tartalmazó, összetett litológiai képet mutató tufaösszlet, amely három alapvető litológiai entitás (litotípus) kombinációjából áll (Szakács, 2000): 1) méteres vastagságú durvaszemcsés (pszammittól pszefitig terjedő) vul- kanoklasztitok, 2) méteres vastagságú finom-közepes szemcseméretű masszív vagy réteges szerkezetű tufák és 3) centiméteres-deciméteres vastagságú tufa, tufit és agyag/márga rétegek váltakozásai több méteres vastagságban. Ezek az elsődleges piroklasztikus vulkáni anyag tengeralatti áthalmozása során létrejött litológiai elemek. A Dési Tufa lényegében egy másodlagos településű, áthalmozott vulkáni anyagból álló vulkáni-üledékes összlet (Szakács, 2000). Egyetlen bizonyíthatóan elsődleges településben megmaradt előfordulása a csicsó-hegyi feltárásban figyelhető meg: ez az összesülés jegyeit magán viselő, ignimb- rites jellegű ártufa (Márza & Mirea, 1991; Seghedi & Szakács, 1991). A teljes kőzeten végzett kémiai elemzések alapján sokáig tipikusan dácittufának tartott Dési Tufa tüzetesebb vizsgálódások eredményeképpen riolitos összetételűnek bizonyult (Szakács, 2000). 3. A Dési Tufa ásványtársulásai A Dési tufa változatos és gazdag ásványtársulásokat mutat. A tufa összetételében kimutatott számos ásványfajt a következő, eredetüket jelző kategóriákba lehet csoportosítani: 1) elsődleges magmás ásványok, 2) elsődleges magma-idegen ásványok és 3) másodlagos ásványok. Az elsődleges magmás ásványok a Dési Tufát létrehozó vulkánkitörések magmájából kikristályosodott fázisokat foglalják magukba. Ezek alkotják a Dési Tufa ásványos össze
