Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Papp Gábor: Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük, Kováts Mihály
Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink 223 1899). Kazinczy augusztus 23-án már arról értesítette Kis Jánost, hogy „Szemere és én ’s Horvát és Vitk[ovics] ’s Dr. Kovács meg vagyunk a’ felől győzve, hogy bár melly gewagt [merész] a lépés, de jobb szókat is teremteni, mint nálok nélkül ellenni. A’ Virtusnak Rény nevet projectála Szemere, ’s H[orvát] és V[itkovics] ’s Kovács és én declaráltuk, hogy ha mi öten kötelezzük arra magunkat, hogy élünk a’ szóval, semmi vexa, insultatio, kaczagás, üldözés nem viszen arra, hogy tőle elálljunk” (Kazinczy in Váczy, 1899). Kazinczy véleményét Kováts feltétlen iránymutatásként követte, az ő hatására tért át például a ts helyett a cs írására. Amint Kazinczy maga írta Rumy Károly Györgynek 1811 őszén „Verseghy és Virág, maga Aranka és a két Kovács (mérnök és orvos), Vitkovics és Szemere a „cs”-re vonatkozó véleményem megalapozottságáról megbizonyosodtak, és követik a példámat” (fordítás, Kazinczy in Váczy, 1899). Valóban, Kováts 1808-ban még csupa ts-vel ír Kazinczynak: „Elég az, ma nints embertárs, nints nemzeti, földi, felekezeti, vagy akár mi névvel nevezendő barátság. - Biz én hát tsak dolgozom!”, (Kováts in Váczy, 1894) és így búcsúzik: „Élj boldogúl, szerentsésen” 1811-ben pedig már „csézik”: „...én csak az igazságot keresem. Tudom bizonyosan, hogy engem sokan phantastának neveztek, ’s neveznek. De csak nevetem”, és így búcsúzik: „Élj szerencsésen”. (Nevében ugyanakkor meghagyta a ts-t.) Ugyancsak követte Kováts Kazinczynak a tz helyett a ez írására vonatkozó állásfoglalását is. Egy ásványtani példát véve, kémiakönyvében (Kováts, 1807-8) még „értz”-et, míg az ásványtani műszótárban (Kováts, 1822) már „ércz”-et írt. A kémiakönyv véleményezésére Kováts meg is kérte Kazinczyt „Szeretném, ha megolvasnád a’ Chemiámat, ’s kémélek a’ra, hogy minden kedvezés nélkül recenseáld. Tsak téged birállak e’re és senki mást. Szükség volna azért, hogy tudná a’ Nemzet, vájjon van é igazságom? vagy nints? a’ Magyar nyelvre tétetett változásokban; és a’ magyar nevezetekben” (Kováts in Váczy, 1894). Nem tudjuk, Kazinczy eleget tett-e a kérésnek, mindenesetre később Kovátsnak a homeopátiát cáfoló és gúny tárgyává tevő munkáját (Kováts, 1835) Mocsáry Antalnak írt levele szerint nem akarta elolvasni.9 A nyelvújítók Kovátsot is minden bizonnyal átható sajátos lelkivilága, a mindenek fölötti nyelvgazdagítási vágy és szóalkotási buzgalom illusztrálásaként idézünk még Szemere Pálnak Kazinczynak írt két olyan leveléből, melyben Kováts Mihályt is megemlíti: „Baliának [Bállá Antalnak] nem elég az Egyetem ’s Kultsámak sem; Doctor Kováts pedig igen igen nagyon belé van szerelmesedve a’ szóba ’s már élt vele” (Szemere in Váczy, 1898). „Minap én eggy új szót álmodtam (...): közveleg. Nem lehetne-e valamire alkalmaztatnunk? Kovács a’ szót helyesnek találta. Különös hogy Kovács a’ szenvedelemnek mind analógiáját mind jelentését első hallásra kitalálá (...) Kovács’ és az egész józan Literatúrai 9 „Dr. Kovács Úrnak leveledben említett Munkáját nem olvastam. De nem is fogom soha. Nem vagyok Orvos, és így nem ítélhetem meg, neki van e igaza vagy Balog Úrnak, ’s azon felül hogy ez az olvasás nekem hasznot nem ígér, előre rettent unalommal ’s bosszúsággal, minekutána mondod, hogy személyes hántásokra engedé magát ragadtatni. - Én igen örömest olvastam mindég Recensiókat ’s Czáfolásokat: Contraria juxta se posita magis elucescunt [az ellentétek egymás mellé téve jobban kiviláglanak]: de vad ökleléseket, parasztságokat nem örömest olvasok” (Kazinczy in Váczy, 1911).
