Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Leél-Őssy Szabolcs: Különlegesen szép ásványok a József-hegyi-barlangban
Különlegesen szép ásványok a József-hegyi-barlangban 161 elsősorban a pleisztocénban, kb. 600.000-700.000 évvel ezelőtt volt. Ezt a kalcitlemezek és a rétegzett kalcitbevonatok uránsoros korvizsgálatából tudjuk (Leél-Őssy, 1997a; Leél- Őssy & Surányi, 2003; Leél-Őssy et al., 2011). A barlangkeletkezés idején meleg/langyos víz töltötte ki a barlang tektonikusán preformált folyosóit és termeit (a rózsadombi barlangok termálkarsztos, mai szóhasználattal hipogén eredetű barlangok: ezeket a barlangokat régen hévizes kioldásának mondták; lásd Leél-Őssy, 1957; Berhidai, 1962). Avíz az általa először teljesen kitöltött járatok oldalfalát folyamatosan oldotta, tágította. Az aszcendens oldatok emelkedés közben az egyre hidegebbé váló környezetben fokozatosan lehűltek, így az eredetileg egyensúlyban lévő oldatban megjelent az oldóképes, agresszív szén-dioxid és az eredetileg keskeny litoklázisok, ember által járhatatlan méretű hasadékok oldalfalának oldásával létrehozta a barlangjáratokat. Ezt a folyamatot segítette elő a keveredési korrózió (mixing corrosion) folyamata is: a különböző mélységekből érkező, eltérő ionos összetételű és változatos hőmérsékletű forráságak keveredtek egymással. Keveredésük során sok esetben az oldott állapotban lévő kalcium-karbonát oldatban tartásához szükséges szén-dioxid mennyisége csökkent, így megint csak oldóképes, agresszív szén-dioxid szabadult fel (Bogii, 1965; Müller, 1974; Szunyogh, 1982,1984, 1987; Dublyansky, 1987; Ford & Williams, 1989; Klimchouk, 2007). A források vize nem juvenilis eredetű: abból a csapadék vízből származik, amelyik az elmúl évezredekben, évtízezredekben a Budai- és a Pilis hegység területén lehullva nem párolgott el, nem folyt le a lejtőkön, nem hasznosították a növények, hanem a vékony talajrétegen átszivárogva, a kőzet repedésein keresztül bejutott a mélykarsztba. Ez a mennyiség nem haladhatta/haladhatja meg az összes csapadékmennyiség 20%-át (Maucha, 1998). A beszivárgó vizek három vízkörzési rendszert alakítottak ki (Tóth, 1963,2009): a lokális, az intermedier és a regionális ágat. Ennek a három vízáramlási ágnak az elegyedése eredményezte/eredményezi a keveredési korróziót. Valószínű, hogy a legmelegebb, regionális ág vízhozamához a Pesti-síkság medencéjének a túloldaláról is érkezik komponens (Szabó et al., 2009; Poros, 2011). A terület kiemelkedése, illetve a Duna bevágódása azt eredményezte, hogy a karsztvízszint fokozatosan lejjebb szállt a barlangokban is (Jakucs, 1994; Leél-Őssy, 1995) és mintegy fél millió évvel ezelőtt az eredetileg a freatikus övben, a víz alatt kialakult járatok felső szintjei szárazzá váltak, levegős járatrészek alakultak ki (közben a barlangkeletkezés helyszíne egyre lejjebb helyeződött át) a barlangi tavak felett. (A felszínről a láthatatlan repedéseken keresztül a légcsere mindig is biztosított volt: a mai napig a rózsadombi barlangoknak jó a levegője, akármennyi csoport túrázik is bennük, mindig viszonylag alacsony, fél % alatti a levegő szén-dioxid tartalma.) Ez megteremtette a lehetőséget a kigázosodásra, a víz (barlangi tó) szén-dioxid tartalma egy részének az eltávozására, amit aztán a légmozgás eltávolított a barlangból. így az eredetileg oldóképes szén-dioxidot is tartalmazó, illetve egyensúlyban lévő forrásvizek kalcium-karbonátra nézve túltelítetté váltak: megindult a karbonát kiválása. A járatok azonban feltárnak olyan ásványokat (többek közt kalcitot is), amelyek idősebbek a barlangnál. 2. A József-hegyi-barlang ásványainak eredete A barlang ásványait legcélszerűbben a barlang keletkezési idejéhez képest csoportosíthatjuk. A barlang kioldódásához viszonyított keletkezési idejük szerint a József-hegyi- barlang ásványait négy csoportba oszthatjuk:
