Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)

Körmendy Regina: El nem veszett múltunk - A rudabányácskai aranybánya története és ásványai

150

Körmendy R.

1. ábra. A Tatárka látványa Károlyfalva felől. Fotó: Körmendy Regina (2013). Fig. 2. Tatárka Hill, view from Károlyfalva. Photo: Regina Körmendy (2013).

agyagminta több aranyszemcsét tartalmazott, a legnagyobbak a 2 mm-t is elértek. A termésarany azonban limonitos és kvarcos kőzetmintákon is megjelent. Kísérő ásványai: pirít utáni goethit álalakok, kvarc, mangán- és vas-oxidok, valamint foldpátok (adulár, ritkábban szanidin) voltak. Kulcsár (1970) baritot is említett a kvarcitos telérdarabokból, amiből 2013-ban sikerült mintát gyűjteni.

2. A Tatárka uralkodó kőzetei és ércesedése

A Tatárka gerincén elsősorban miocén korú, erősen kovásodott, fehér, szürke, illetve vöröses horzsaköves riolittufa, a táró meddőjén alig kovásodott riolittufa és sárgásbarna pszeudotrachit (kálimetaszomatit) jelenik meg. A kőzetek repedéseiben vékony, néha csak pár mm-es, de helyenként több cm-es, agyaggal kitöltött, NyÉNy-i irányt követő erek jelennek meg; minden valószínűség szerint ezek voltak a termésarany hordozói. Kulcsár (1970) szerint a tárókban a mellékvágatok ezeket követték. A felszíni kőzetekben a horpamező alján elsősorban limonitosodott, kovás riolittufát találtunk, a hegygerinc felé egyre több a fenn-nőtt adulár, majd a pirít utáni álalakok és a kvarc, mely igen változatos megjelenésben található, a legérdekesebbek a vékony tűkből álló, filcszerű bevonatok. A kőzet hajszálrepedéseiben fekete, mangános-vasas bevonatok láthatók. Ép pirites gumók kizárólag az altáró melletti, erősen benőtt meddőből kerültek elő (összesen két darab), egyébként a pirít már teljesen átalakult vas-oxidokká. Néha az adulárok tetején gélszerű, gömbös-vésés limo-