Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Körmendy Regina: El nem veszett múltunk - A rudabányácskai aranybánya története és ásványai
148 Körmendy R. Németországból toborozták, majd magyar bányászok is ott dolgoztak a XV. század végén. A bányák, melyek nemcsak a Tatárkán, hanem a Kis- és Nagy-Száva-hegyen működtek, a XV. század végén kimerültek. A középkori bányászat írásbeli, levéltári nyomait Hoffer (1928) ismertette. 1950-ben Pántó G. és Gagyi Pálffy A. feltárták az egykori bányákat és megfelelő mintavétellel bizonyították, hogy valóban aranyat bányásztak Rudabányácskán, mégpedig a kőzetrepedésekben lerakodott agyagból (Gőbel, 1955,1956). Jaskó & Méhes (1951) publikálták a kérdéses terület geológiai leírását és részletes geológiai térképet is készítettek róla. 1954-ben Gőbel E. elkészítette a régi bányászati létesítmények 1:5000-es térképét és az altáró vágatszelvényét (1. ábra). A régi kutatógödrök (64-et számolt össze) egy részét kibontotta és új gödrök is készültek. Véleménye szerint két gerinci horpa régi tárókat fed. A minták elemzése a MAFI vegyi laboratóriumában, valamint a Recski Ércbánya laboratóriumában történt (Gőbel, 1955, 1956). A területen végzett fúrások petrológiai eredményeit Kulcsár (1970) közli, aki precízen leírja a kőzetekben talált ércesedést és az azt kísérő ásványok megjelenését is. Leírásait saját eredményeink teljesen igazolták. Ez a munka a mai napig a leghitelesebb ásványtani leírás a rudabányácskai ércesedésről. 1. ábra. A Tatárka bányászati létesítményei Gőbel (1956) térképe alapján. Fig. 1. Mining sites of Tatárka Hill after Gőbel (1956).
