Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Körmendy Regina: El nem veszett múltunk - A rudabányácskai aranybánya története és ásványai
Fehér B. (szerk.) (2014): Az ásványok vonzásában. Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére. Herman Ottó Múzeum és Magyar Minerofil Társaság, Miskolc, pp. 147-158. El nem veszett múltunk A rudabányácskai aranybánya története és ásványai Preserved past - History and minerals of the Rudabányácska gold mine, Tokaj Mountains, Hungary KÖRMENDY Regina 1222 Budapest, Cövek u. 20. E-mail: korregina@gmail.com Abstract The exploitation of the gold mine at Nagybányi Hill (now Tatárka Hill) near Rudabányácska, 5 km W of Sátoraljaújhely, started in the 12th century and culminated in the 14—15th century. In 1347 it has been affixed to the Telkibánya mining district. Ore mineralization refers to subvolcanic, hydrothermal, siliceous potassic-metaandesite. The mine, consisting of an adit connected with a shaft and more than 60 medieval surface pits, has been abandoned in the 16th century. Investigations, carried out in 1950, 1954, 1970 and 1999-2005, did not support further exploitations. The most important components of the ore mineralization of the Miocene volcanic rocks (rhyolitic tuff, potassium metasomatite, rhyodacite tuff) of Tatárka Hill are pyrite, native gold, and Mn- and Fe-oxides. Cavities are mostly filled with quartz and adularia. In 2012 and 2013 collection of limonitic and montmorillonitic clay samples from rock vugs in several pits and two dumps resulted in detection of native gold grains up to 2 mm. A sample taken from a vug filled with greenish grey montmorillonite, as well as a rhyolithic sample with quartz and pyrite pseudomorphs proved to be the richest. Összefoglalás A Rudabányácska melletti, Sátoraljaújhelytől 5 km-re fekvő Nagybányi-hegyen (most Tatárka) valószínűleg már a XII. században kezdtek aranyat bányászni. A bányászat virágkora a XIV-XV. századra tehető. 1347-ben a rudabányácskai (akkor még Szépbányának nevezett) területet igazgatásilag a Telkibányai bányászati területhez csatolták. Az ércesedés szubvulkáni, hidrotermális, kovásodott kálimetaandezithez kapcsolódik. Az aranybánya, mely egy altáróból, egy aknából és több mint 60 felszíni középkori horpából áll, legkésőbb a XVI. században kimerült, a bányászat megszűnt. 1950-1954 között, 1970-ben és 1999— 2006 között végeztek újabb terepbejárásokat, mintázást, a régi bányászati objektumok feltárását, de ezek nem hoztak olyan eredményeket, melyek indokolták volna a bányászat újraindítását. A Tatárkán található miocén korú vulkanikus kőzetek (riolittufa, riodácittufa, kálimetaszomatit) ércesedésének fő ásványai a pint, a termésarany, valamint a Mn- és Fe-oxidok. A kőzet repedéseit, üregeit túlnyomóan kvarc és adulár töltik ki. A 2012-ben és 2013-ban általunk végzett kutatás, melynek során limonitos és montmoríllonitos agyagmintákat szedtünk a szálközet repedéseiből, valamint két agyagos hányóról, 2 mm-t is elérő termés- arany-szemcséket eredményeztek. Aranyban leggazdagabbnak egy montmoríllonitos agyagminta bizonyult, mely a hegy gerincén lévő egyik horpa szálkőzetéből került elő. Egy 3x4 cm-es, kvarcot és pirít utáni álalakot tartalmazó riolittufa-darab 1 mm körüli és 4 mm alatti aranyszemcséket tartalmazott. 1. Bányászat- és kutatástörténet A Nagybányi-hegyen (a mostani térképeken Tatárka) Hoffer (1928) bányászattörténeti munkája szerint már a XII. században kutatták a nemesfémet, de az aranybányászat virágkora a XIV-XV. századra tehető. Róbert Károly idejében, egy 1347-ben kelt okmány szerint Rudabányácskát (akkori nevén Szépbányát) igazgatásilag Telkibányához csatolták. A XV. században a bánya a Thurzók birtokába került. A bányászokat Olaszországból és
