Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Kozák Miklós - Rózsa Péter - McIntosh Richard William - Papp István - Mocsár-Vámos Mariann - Plásztán József: A miskolci Avas-domb őskori kőipara és földtani környezete
142 Kozák M., Rózsa P, McIntosh R. W, Papp /., Mocsár-Vámos M. & Plásztán J. 1979) két szintet különített el, melyek közül a tűzkőbányászat főleg a felső réteget érintette (Ringer, 2003). A szőlőművelés és a talajforgatás miatt ez a réteg már csak törmelékben található meg. Az alsó kovaszintet főleg opál alkotja (opál-CT), kevesebb kalcedonnal, valamennyi mikrokristályos kvarcot és kalcitot is tartalmaz. A felső kovaszint uralkodóan igen finomszemcsés, mikrokristályos kvarcból épül fel. A kvarc mellett mogánit és kalcit, nyomokban opál-CT is kimutatható (Hartai & Szakáll, 2008). A kovarétegekben a következő mikrokristályos szilikátfázisokat tudták azonosítani: mikrokvarc, mogánit, kalcedon és opál-CT. E négy ásvány aránya határozza meg, hogy egyes kovakőzetek mennyire alkalmasak szerszámkészítésre. A megmunkált eszközök esetében a mikrokvarc a domináns, kevesebb mogánittal. Amennyiben az opál-CT aránya több, az nagymértékben rontja a nyersanyag minőségét. 4. Újabb földtani kutatások az Avason és környezetében Az utóbbi két évtizedben a tanszéki geológiai kutatócsoportunk („Tardona Csoport”) hallgatók bevonásával l:25.000-es reambuláló földtani térképezést végzett a Tardonai- dombság területén a Damó szerkezeti övtől a miskolctapolcai Várhegyig, melyből számos új eredmény született a rétegtan, a vulkanológia, teleptan stb. terén (pl. Kozák & Püspöki, 2003; Püspöki et al., 2003; Csámer & Kozák, 2009). Nyolc éve kezdtük el az Avas-Észak térképezését, káreseteinek talaj- és kőzetmechanikai alapú oknyomozó vizsgálatát és komplex földtani kutatását feltárások, pinceszelvények és kutató magfúrások felhasználásával (pl. Mocsár-Vámos et al., 2012; Kozák et al., 2013). Az Avas-Észak területén a gerincvonal közelében és a lejtőoldalon 5 kutató magfúrás és 4 teljes szelvényű fúrás hatolt le a Szinva mederszintjéig. Köztük a 4 sz. kutató magfúrás (lásd 1. ábra) harántolta egyedül a limnokvarcit- és mészkőlencséket tartalmazó késő szarmata rétegcsoportot. A részletek mellőzésével megállapítható, hogy a karotázs-szelvényeken és anyagukban is jól azonosítható rétegsor túlnyomórészt sekélytengeri partközeli fáciesü rétegekből épül fel és teljes egészében szarmata korú, az ún. Sajóvölgyi Formáció egyik vékony, itt kb. 80 m vastagságú, de szinte teljes kifejlődésű összlete. Az alsó és felső szarmatát a Dubi- csányi Andezit Formációnak nevezett, itt 2-10 m, illetve max. 10-25 m vastagságú, barnás színű, intra- és extraklasztokban igen gazdag, agyagosodon andezittufa választja el, amely a felső utcaszint magasságában települ. Alsó szakasza durvaszemcsés, gyakran szögletes kiasztok miatt breccsa, másutt agglomerátum jellegű, bár nem az. A badeni agyagok és az alsó szarmata savanyú tufa eredetű bentonitrétegek lefojtó hatása miatt az avasi centrumból táplálkozó helyi andezites vulkanizmust heves robbanások jellemezték, s a kürtők ismétlődő tisztulása felfelé csökkenő méretű és mennyiségű klasztot hozott a sekély aljzatból (max. 150 cm átmérőjű), míg a mély, kristályos aljzatot egzotikus kőzetdarabok képviselik extraki asztként. A finomszemcsés és kis vastagságú, az alsó és felső szarmatában egyaránt megjelenő agyagosodon riolittufa-rétegek távoli centrumokból légi úton ideszállított, sekélyvízben ülepedett tufaleplek anyagából képződtek és hasonló kifej lődésűek, mint a Tardonai-domb- ság egyéb részein. Ezek áthalmozott változatai ipari minőségű bentonitok (50-90% mont- morillonit), a Papp Károly-féle „szappanos” rétegek. Az Avas szelvényén belül 8-10 rétegük jelenik meg, változó mértékben keveredve a partközeli áramlások által mozgatott
