Fehér Béla (szerk.): Az ásványok vonzásában, Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére (Miskolc, 2014)
Kecskeméti Tibor: A 60 éves Szakáll Sándor köszöntése
10 Kecskeméti T könyv, valamint szép kiállítású ásványalbum szerzője), tudománytörténeti kutatásokat végez, és még arra is maradt ideje, hogy Múzeuma vonzkörébe hozza a magyar természet- tudományos muzeológusok táborát háromszor is (1982,1992,1999). De legfőképpen kutat, eredményeit hazai és jó impaktfaktorú külföldi szaklapokban publikálja egyedül, vagy társszerzőségben (eddig mintegy másfélszáz tudományos dolgozata jelent meg!). Tudományos fokozatot szerez. Kutatásai kapcsán széleskörű és intenzív kapcsolatokat tart hazai és külföldi szakemberekkel, intézményekkel. Tanulmányutakat tesz, konferenciákon ad elő több kontinensen (Európa, Amerika, Ázsia). Részt vesz a Magyarhoni Földtani Társulat Ásványtan-Geokémiai Szakosztályának munkájában, 2012-től elnöke a Szakosztálynak. S nem lenne teljes az életmű bemutatása, ha nem emelnénk ki a legfontosabbat, az oktatást. Először mint meghívott előadó, majd 2002-től főállású docens, 2004 óta tanszékvezető a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékén. Kurzust vezet az ásványtan, kőzettan, környezeti ásványtan, geokémia, archeometria és tudománytörténet témákban. Meghívásra évekig vendégprofesszora volt a kolozsvári Babe?-Bolyai Tudományegyetemnek. De sohasem lett hűtlen első kollekciójához, a Herman Ottó Múzeum ma már európai viszonylatban is jelentős ásvány gyűjtemény éhez. Sűrűn látogatja, dolgozik benne, elmélyed gyönyörűségében. Sok-sok munkájáért, mint a népmesékben, a jó elnyerte méltó jutalmát. Ugyanis e sorok írásakor olvasom az újságban, hogy „Szakáll Sándor az ásványtani muzeológia terén végzett kiemelkedő munkájáért Móra Ferenc Díjat kapott!” Amikor Sanyi nem mindennapi életútját végiggondoltam, egy Vitruvius idézet jutott eszembe, melyet egykori latintanárom sokat emlegetett, s pontosan ráillik Sanyi képességeire és tudományos teljesítményére. íme: „Neque ingenium sine disciplina, aut disciplina sine ingenio perfectum doctorem potest efficere” (Vitruvius, De archit. 1) azaz „A tehetség tudás nélkül, vagy a tudás tehetség nélkül senkit sem tehet tökéletes tudóssá! ” Szakáll Sándor esetében mindkét adottság túlcsordulóan jelen van! Minerofil barátom, Isten éltessen sokáig, hogy minél többet tudj megfejteni a gyönyörűséges ásványvilág titkaiból. Paleo-barátsággal Kecskeméti Tibor
