Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
SZABÓ József: A MÚZEUMOK ÚJ KIHÍVÁSA: A MÚZEUMANDRAGÓGIA
92 I. ORSZÁGOS MÚZEUMANDRAGÓGIAI KONFERENCIA A vizsgálatok szerint elsősorban a múzeumi infrastruktúra és a múzeumokban folyó formális és informális nevelés tekintetében marad el hazánk a nyugat-európai múzeumoktól. A tőlünk nyugatabbra fekvő országokban már sok helyen megvalósult az a látogató-orientált múzeumi menedzsment stratégia, mely hazánkban az esetek túlnyomó részében még csak az elméleti alapok lerakásánál tart. A külföldi tapasztalatok alapján fontos követelmény, hogy a magyarországi múzeumok is kilépjenek a kulturális-oktatási piacra. A változtatás nemcsak költségvetési szempontból fontos, hanem azért is, mert a társadalom részéről is szükséges egy újfajta megközelítési mód a múzeumokkal szemben. Jogos igényként fogalmazódik meg, hogy a múzeumok ne csak kulturális javaink őrzésének feladatát és egyszerű bemutatását lássák el, hanem hozzák életközelivé múltunkat, történelmünket, nemzeti hagyományainkat, értékeinket, hiszen globalizált világunkban a múzeumoknak döntő szerep jut a másság, a régiók, népek, tájak, városok, kistelepülések sajátos, egyéni arculatának bemutatásában, megismertetésében és elfogadtatásában. Különösen fontossá válik a múzeumok kulturális turizmusban betöltött szerepe, és ebből az aspektusból is felértékelődik a szakszerű és hatékony marketingtevékenység és a múzeumi menedzsment fontossága. Az új kihívásokra néhány múzeum megfelelően reagált. Sok olyan ötlettel találkozhatunk, melyek megvalósítása elsősorban nem pénz kérdése, inkább az innovatív megoldásoké. A legtöbb múzeumban azonban hiányos a felnőtt múzeumlátogatókra irányuló kínálat. Általában kimerül a tárlatvezetésekben, valamint a múzeumi, történész és egyéb tudományos szakemberek konferenciáinak szervezésében. A korszerű múzeumandragógia felhasználja többek között a múzeumi mediációt, aminek elvei és gyakorlata szerint a múzeumoknak, mint kultúraközvetítő intézményeknek, a helyi közösségek szervezésében kell elsősorban fellépni. A mediátor egyik lényeges feladata, hogt 7 közvetítsen a múzeum és a befogadó között. A hazai múzeumok számára is fontos kiút lehet, ha a felnőttek számára kurzusokat, képzéseket és olyan szabadidős programokat szerveznek, melyek kívánatos és választható alternatívaként léphetnek fel a szabadidős programok kínálatában. Összegzés Miként az Európai Unió nem csupán gazdasági, hanem politikai, kulturális és eszmei egységesülésre is törekszik a kontinensen, az élethosszig tartó tanulás európai paradigmája is több akar lenni a gazdasági igényeket kiszolgáló koncepciónál. Ennek megfelelően az Európai Unió lifelong learning-koncepcióihoz a legfontosabb gazdasági törekvések mellett, mint a társadalmi (teljes) foglalkoztatás elérése és a piaci versenyképesség megteremtése és fenntartása, célként társul a politikai és kulturális értelemben vett „európai identitás" kialakítása is. Az ezredforduló óta jelentősen megszaporodott azon értelmezések száma, amelyek az élethosszig tartó tanulás koncepciójában a szabadság és az önfelszabadítás gondolatát nemcsak társadalmi szempontból tartják fontosnak, hanem — a kezdetben jellemző megközelítéshez visszatérve — filozófiai/antropológiai szempontból is. Idesorolható a német andragógusok álláspontja is, miszerint a lifelong learning-koncepció semmiképpen sem rendelheti alá a tanuló individuumokat a különféle társadalmi vagy oktatási
