Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
SZABÓ József: ZÁRSZÓ
302 ZÁRSZÓ ORSZÁGOS MÚZEUMANDRAGÓGIAI KONFERENCIA A MÚZEUMANDRAGÓGIA JÖVŐJE Az első országos múzeumandragógia konferencia új utat nyitott a különböző tudományterületek között. Ráirányította a figyelmet arra, hogy a hagyományos múzeumi szerepek a modern korban kitágultak. Új feladatok jelentek meg, amelyek sokoldalúan felkészült szakembereket igényelnek. A legjellemzőbb változás a célpiacok átrendeződése. Az előző időszak iskolaközpontúsága helyett a felnőttek kerülnek a középpontba. Fontos marad továbbra is az iskolákkal való együttműködés, az iskolás csoportok fogadása, de a foglalkozások módja az új igényeknek megfelelően megváltozott. A fiatalok igénylik az interaktivitást, a figyelmüket lekötő rendezvényeket, a játékos elemeket, a non-formális és informális tanulási elemeket. Ez jól tükröződik a múzeumpedagógia változásaiban. A fenntartásuk érdekében a múzeumoknak egyre inkább a fizetőképes rétegekhez kell fordulniuk, és ez a felnőttek csoportja. Ezzel összhangban a társadalom részéről is felmerült az igény a múlt megismerésére, a történelmi események megértésére, a különféle művészetekben való elmélyülésre. Ez a kettős nyomás — a társadalom tagjainak új igényei és a múzeumok veszteségeinek csökkentésére irányuló törekvések — indította útjára a múzeumandragógiát. Ma még idegennek tűnik ez az interdiszciplináris terület, ám ha megvizsgáljuk az embernevelés rendszerét, akkor logikusan következik, hogy a társadalom felnőtt tagjai felé irányuló nevelési törekvések az andragógia keretein belül jelennek meg. A megvalósítás terepe viszont a múzeumokban található, ott állítják ki a látnivalókat, ott zajlanak a kutatások, és ott kaphat a közönség megfelelő és szakszerű tájékoztatást minden olyan területről, ami érdekelheti a kiállított témával kapcsolatosan. Az ilyen jellegű kezdeményezések nem új keletűek, a múzeumpedagógia keretein belül elsősorban a fiatalabb generáció felé többféle program is indult. A változás azonban messze több, mint az, hogy most a felnőtteknek kell a megtanult eszközök alkalmazásával felkészítést adni. A felnőttek esetén más a motiváció, más szintű az érdeklődés és más módszerekkel lehet elérni őket. Tehát jogosan merül fel, hogy ez nem a múzeumpedagógia kiterjesztése, hanem önállóan is életképes tudományterület. Azt kell mondanunk, hogy egy új interdiszciplináris ág, szegmens születésének lehettünk tanúi ezen a konferencián. Ma még a múzeumi szakemberek és az andragógusok is egy kissé idegenkedve néznek egymásra, hiszen mindegyikük a maga szakterületéről a saját szakmai megfogalmazásait, nyelvezetét használva próbál közeledni az újhoz. Érzik, hogy ki kell lépni az eddig megszokott keretek közül, de az új pályán kissé idegenként, néha esetlenül mozognak. Igazi eredmény azonban, hogy a konferencia résztvevői eljutottak az új diszciplína felfedezésének igényéig, tudják azt, hogy akármennyire tűnik még furcsának, de meg kell találni azokat a
