Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)

BENEDEK Csaba: ÉRTÉK ÉS/VAGY DIVAT? HARMÓNIA A MUZEOLÓGIA ALAPVETÉSEI ÉS AZ ÚJABB TENDENCIÁK Között EGY KIÁLLÍTÁS-SOROZAT PÉLDÁJÁN

292 I. ORSZÁGOS MÚZEUMANDRAGÓGIAI KONFERENCIA a gyűjteményeinkről

1

4 vagy rendeznek saját tárlatot.

1

5 A szaktudás nélkül készült tárlatok közös jellemzője, hogy nélkülöznek mindenfajta szakmai tapasztalatot, munkát s a lehetőségeket, a múzeum anyagi korlátait sosem veszik számba. Sosem készül kiállítási forgatókönyv hozzájuk, s általában több ember rendezi ödetszerűen ezeket.

1

6 A készítők nincsenek tisztában azzal, hogy milyen tárgyi anyag, installáció és tárlók állnak a kiállításhoz rendelkezésre, milyen fotóanyaggal lehet dolgozni, s bizonyos feladatokat hogyan lehet gyorsan és jól (leginkább olcsón) megoldani. A múzeumok alapvető hármas funkciójában ma gyakorlatilag semmilyen pénz nem jut sem a gyűjtésre, sem a konzerválásra, sem a közlésre. Mégis azt kívánják „politikusaink", hogy a közlés kicsiny szegmensével, a közönség múzeumba csábításával (kultúrvendéglátás

x

l) próbáljunk meg bevételre szert tenni. Mindezt úgy, hogy ma már a művelődési házak, könyvtárak is rendeznek kiállításokat (legújabban már levéltárak is), s tartanak foglalkozásokat. A lehetetlen állapotot jól mutatja, hogy ma „számháború" formájában zajlik az intézmények és a hatalom közti párbeszéd. A szakmai munkát bemutatni hivatott éves jelentés nagy része is számokban méri a munkát (látogatók száma, tárlatvezetések száma). A számok azonban nem képesek kifejezni egy kiállítás szakmai színvonalát, csak rőfre mérik azt!

1

8 Épp ezért számos hazai intézményünkben „tűzoltómunkát végezve" zajlik a számok gyártása minden téren, mely nem a minőségi, megalapozott munka mércéje, hanem egy hibás szakmai vezetés kívánalmait hivatott kielégíteni. Vígh Annamária

1

9 több szakmai fórumon kifejtette, hogy a múzeumoknak a jelenlegi formában nem szabad tovább működniük, nyitniuk kell a nagyközönség felé, s új programokkal, újfajta hozzáállással kell a látogatók felé közeledniük. Hangsúlyeltolódásról beszél, mely ma főként abban gyökerezik, hogy az állami támogatás egyre kevesebb, s így végül a múzeumot üzletelésre, minél nagyobb bevétel hajkurászására kényszerítik. Mindezt úgy, hogy vidéki múzeumainkban a muzeológus mindent maga csinál, kiállítási forgatókönyvet készít, szakmai cikket ír, rendez, részt vesz a megvalósításban, cipel, szögel, autót vezet, tárgyakat szállít, kiállítást nyit és vezet és a többi. Különösen visszatetsző ez akkor, mikor budapesti múzeumok más vidéki megyei múzeumok sokéves költségvetését használják el egyetlen kiállításra. Most azonban ne arról beszéljünk, hogy mit hogyan nem lehet vagy szabad megcsinálni! Beszéljünk arról, hogy mi hogyan készítünk el egy kiállítást úgy, hogy ezek az arányok a helyükre kerüljenek! 1

4 Egy újságíró úgy írt egy fényképhagyatckról a Magyar Múzeumi Történész Társulat evkönyveben (Történeti Muzeológiai Szemle. A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. Szerk. Ihász István-Pintér János. Bp. 2009. Egy páratlan kortörténeti fotóarchívum a szolnoki Damjanich jános Múzeumban 223-224.), hogy sem a múzeumba került fotógyűjteményt, sem a múzeum adott osztályának fotóadattárát nem ismerte. 1

5 Az utóbbi időben erre is van példa, mikor egy kétes értékű művész saját magának csinál évfordulós kiállítást, mivel a muzeológus a szakmai minimum betartásának igényével nem vállalja a megrendezését. 1

6 Dankó Imre a Kossuth Lajos Tudományegyetemen minket úgy oktatott: „A kiállításrendezés diktatúra!" 1

7 PRÉKOPA Ágnes 2009. 12-13. 1

8 Szolnokon már szállóige, hogy aki számokban beszél a szakmai munkáról, az nem szakmabeli! 1

9 OKM Közgyűjteményi Főosztály vezetője.