Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
CSERJÉS Katalin: MÚZEUMPEDAGÓGIA A FELSŐOKTATÁSBAN ÉS A KÖZMŰVELŐDÉSBEN. ANDRAGÓGIAI (ESET)-TANULMÁNYOK
234 I. ORSZÁGOS MÚZEUMANDRAGÓGIAI KONFERENCIA a középkorú vagy kissé idősebb felnőttek, idős- és szépkorúak: előnyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok, nyugdíjasok néhány „vérfrissítő", kitartó fiatallal, akiknek a száma aztán, érdekes mód ismét szaporodni kezdett: többen a korábban elmaradtak közül visszatértek. A törzstagság azonban a (kis)nyugdíjasokból kerül ki. Sok köztük az egyedülálló, vagy olyan, akinek felnőtt gyerekei már elegendő időt engednek a kirándulásra, önképzésre. így nekem, (életemben nem először, mivel középiskolai tanár koromban s most, az egyetemen is foglalkozom levelező oktatással) az andragógia feladata jutott: nagy kedvvel csinálom, amilyen kedvvel és invencióval járnak a csoport tagjai is a foglalkozásokra. Mivel városunk életének immár színfoltjává váltunk, számolnak velünk Vásárhely művészetpártoló életének palettáján, és nyilvános bemutatkozásunk is megtörtént a második év februárjában (kisebb jubileum!). Mindig van új tagunk, s a kör holdudvara is szélesedik: más szakkörök, baráti- és olvasókörök tagjai kapcsolódnak hozzánk az „extrákon", mikor kimozdulunk pénteki kultúrházi helyszínünkről, hogy templomokat, műemlékeket, kiállításokat, szélmalmokat, műtermeket, öreg gyárakat stb. látogassunk. Rendkívül érdekes feladat ezzel a korosztállyal együtt dolgozni. Az előképzettség hiányát a lelkesedés, finom intelligencia, igaz érdeklődés és szerénység pótolja. Megható látni, hogy az idősebbek hogy nyílnak meg, hogy bátorodnak fel, s vállalnak mind többen kiselőadást (hiszen itt nem tanári orációról, hanem önképzőkörről van szó). A fegyelem, egyetértés és nyugalom uralja foglalkozásainkat, és a maximális szakmai légkör. A csoport tagjai nyitottak az újra, s ha lettek volna előítéleteik a művészet bizonyos újabb áramlataival szemben, készek e gádó tényezőket levetkőzni. „Kor szerinti haladás épen maradást hoz magával; veszteg maradás következése pedig senyvedés" — valljuk Kölcseyvel. A kör tagjai kíváncsiak, derűsek és elégedettek, mindennek tudnak örülni, azaz valóságos jutalom mindez a velük foglalkozó tanárnak. Németh Lászlóval (és hajdani jeles magyartanárommal, Láng Istvánnal) szólva: egy tanár feladata nem szükségszerűen az ismeretek tömegének átadása, ellenben a „megkínálás": felmutatni, érzékeltetni a jónak mindazt a sokaságát, ami a tudás megszerzése révén várhat az emberre. Bármely életkorban. Csoportom tagjai nem módos emberek. A Petőfi Művelődési Ház jóvoltából foglalkozásainkért igen csekély díjat kell fizetnünk, azt is csak a legutóbbi időkben, a meghívott előadóinkat is csak apró figyelmességekkel lepjük meg. Az Önkormányzat révén két ízben utazhattunk Budapestre, a Szépművészeti Múzeum frekventált kiállításaira, később „rákaptunk" az efféle utakra, s mind bátrabban, mind gyakrabban mozdultunk ki. A kör tevékenysége három részből áll: a) A művészettörténeti korszakok áttekintése kisreferátumok formájában. Jelenleg a reneszánsz korszakon belül a michelangelói életmű legvégénél járunk. Korábbi tematikáinkból mellékelek (8. melléklet-csoport). b) A csoport részt vállal a város múzeumi életében. Az állandó és időszakos tárlatok folyamatos terepei munkálkodásunknak. A csoport tagjai megtanulták elfogadni, hogy a műalkotás nem konstans dolog; hogy abban az interakcióban képződik meg, mely közte és a befogadó közt esetről esetre létrejön. Hogy türelmesnek és